A belteret átalakították, de a stílus, az atmoszféra lényege megmaradt. A falakon megannyi archív kép, grafika és festmény, többek között a tizenhárom aradi vértanúról, az idős Kossuth Lajosról, Rózsa Sándorról, Jézus Krisztusról és Szűz Máriáról. Egyik terem két szemközti falára szerelt polcokon pazarul elrendezett kiállítás a századelő üvegpalackjaiból, kancsóiból, befőttes- és szódásüvegeiből. Jó időben hasonló igényességgel kialakított belső teraszt is működtetnek. Az asztalon borsliszt-, paprika- és sótartó, borsdarálót nem tudott keríteni a pincér. Ottjártunk idején sajnos rádió szólt, ami sokat levont az élményből. A kínálat jelentősen szűkült, ami dicséretes, mára már közhely, hogy a regényhosszúságú étlap nem bizalomgerjesztő. Ezidőtájt három levest, tíz főételt, hatféle lepényt és három desszertet tartanak. Különös, hogy nem szerepelnek az étlapon sem hideg, sem meleg előételek. Kapható viszont többek között gulyás- és marhaerőleves (utóbbi májgombóccal), fokhagymás pisztráng erdei gombás rizottóval, mentás fűszervajjal, tonhal roston sült zöldségekkel és sárga rizzsel, malaccsülök, cigánypecsenye, kacsacomb különféle köretekkel, belga csokis szuflé erdei gyümölcsökkel és palacsinta szatmári szilvalekvárral. A borválaszték továbbra is korrekt, Kúcs Gyula villányi, a Gedeon pince izsáki, valamint az Arias pince pécselyi boraiból kínálnak bő egy tucatnyi tételt, valamennyit kimérik pohárra, még mindig igen baráti áron, egy decit 350 és 650 forint közötti összeg fejében rendelhetünk. Palackra kapható kétféle Törley pezsgő. Gössert, Soproni Ipá-t és szarvasi búzát tartanak csapon, valamint további három kisüzemi tételt a Szarvasi Sörfőzdétől, jóval 1000 forint alatt. (Azon nem akadok fenn, hogy az itallap fél literes palackot ír, míg a kézhez vett Pils sör 0,33-as, 750 forintért így is best buy egy vendéglőben 2024 tavaszán. ) A kommersz import tömények mellett Búzavirág Gint és kétféle Disznótoros pálinkát is tartanak. Titkon reméltük, hogy a koncepcióváltás kulináris szintlépéssel járt. Nos, nem ezt tapasztaltuk, rendelt fogásainknak továbbra is nagy volt a minőségi amplitúdója. Megkóstoltuk a Zöld Marci elnevezésű lepényt, benne az étlap leírása szerint tejfölös alap, dinsztelt hagyma, juhtúró, bacon és kapor. Mindemellé adnak még korrektül megsütött mirelit steak burgonyát, dresszing nélküli, de élvezhető salátát és egy plusz mártást. Jóllakásra alkalmas, tisztes, fősodratú fogás volt ez. A csülkös pacal, ami látogatásunk apropóját adta, csalódást okozott, s nem is kicsit. Kétfülű serpenyőben rengeteg főtt krumplit kaptunk, alatta híg, laza szubsztanciát, aminek köze nem volt a pörköltszafthoz, valamint mutatóban egy kevés csülkös pacalt is. 4800 forintért alighanem ez volt harminc év pacalozásának legrosszabb ár/érték arányú tányérja. Az almás rétes nem tűnt aznapi sütésnek, de nem volt élvezhetetlen, jól ment hozzá az egyébként nem teljesen homogén, de ízletes karamellmártás. A kiszolgálás továbbra is udvarias, segítőkész, de nem kellően figyelmes, a rétes mártás nélkül érkezett, szólnom kellett, hogy az étlapon azzal együtt szerepel. Mindent egybevetve nem akarok senkit eltanácsolni a Szent Gellért Borház meglátogatásától. Ha csak borozni ültünk volna be egy lepény mellé, más szájízzel távozunk. Jó szívvel ezeket tudom ajánlani, a többi, nem kóstolt fogással kísérletezzen inkább más.
