Mármint azt, hogy ha nem jönnek az amerikaiak. Na de miért? Mi dolgom van nekem az amerikaiakkal? Hát szóval csak az, hogy általában délelőtt 10-kor, 11-kor szokott megérkezni a repülőgépük Budapestre, akkor szólnak, 2-3 óra alatt itt vannak Makón, és nem nagyon szeretik, ha más is van itt. Hűű, azt a nemjóját! Hát miért, az övék ez a zsinagóga? Nem, de nem szeretik, ha mások is vannak. Huhh. . . hogy is van ez? Mert ha zártkörű egyházi rendezvény van valahol, természetesen értem, bármilyen egyházban előfordulhat, hogy most csak a hívők lehetnek jelen, idegenek nem, ez természetes. De ez jelenleg nem egy egyházi intézmény, itt nem folyik hitélet, ezt rendbehozatta az utókor tisztelete, pénze, a tiéd is, az enyém is, közös kulturkincsünk. De, hogy idejön valaki sokezer kilométerről, és azt mondja, hogy na, most akkor az övé, ez úgy nincs egészen rendben. De szerencsére nem jöttek a amerikai Pásztor fiúk és nem mondták, hogy einstand, így én, kis nemecsek magyar örömmel és tisztelettel végigjárhattam a házat, felmentem a női karzatokra is, az ortodoxoknál sűrű rács fedi a teret, onnan nézhetsz le a lyukakon, és alaposan megtekintettem minden apró részletet. Gyönyörű a hely kívül és belül. Az udvaron is bejártam, amit lehetett, itt van, azaz volt a mikve, a helye megvan, egyébként Budapesten is az ortodox Kazinczy utcai zsinagóga hátsó terében van a rituális fürdő. Izgalmas élmény, páratlan kincs, ajánlom is mindenkinek megtekintésre hazánk második legnagyobb ortodox zsinagógáját! Meg a legnagyobbat is Budapesten, persze!