Baranyai limonádétúra IV - a vendéglő, mely vasárnap délben zár

Hazafelé tartva álltunk meg Marcaliban, ennél az étteremnél. Interneten néztem ki, az árai alapján közepes kategóriájúnak tűnt.
Már az étterem bejáratának megtalálása sem volt egyszerű, helyi önkéntes segítő állt szolgálatunkra. A bejárat mellett - előírásszerűen - üvegkalickában az étlap lapjai, a megsárgult lapok néhány helyen olvashatatlanul. Látszólag a honlapon is megtalálható, 2013-as menüsor, akkori kihelyezéssel. Bepókhálósodva. De kívülről. Is. A megállítótábla hanyagul nekilökve a falnak.

Az étterembe haboztunk belépni, mert az ajtó ugyan nyitva volt, de a zárva tábla látszott. Bementünk és egy viszonylag kedves fiatalember fogadott minket. Helyet foglaltunk a tornácos részen, a műaluminium vázú, műrattan székekben. Meglepő volt, hogy a vasárnap déli időpont ellenére vendég nem tartózkodott az étteremben. További meglepetésünkre a pincér (főnök?) menüt kínált nekünk, mely párizsi szelet volt rizzsel. Megállapodtunk feleségemmel, hogy ettünk elég rizst a hétvégén, az étlapról választunk inkább valamit. Közben jött egy hölgy és kérdezte vendéglátónkat, hogy nyitva-e az étterem. A legendákból ismert kelet-német mentalitás-szerű választ hallottuk. "Elvileg 12-ig vagyunk vasárnap, egy óráig takarítunk." Ez több kérdést is felvethet, de meghagyom kedves rajongóimra.

Felvették a rendelésünket, melyet az étlap alapján választottunk. Feleségem kijevi pulykamellet kért vegyes zöldsalátával, én pedig hagymás bélszínt. Vendéglősünk megkérdezte, hogy mivel kérem, amit én nem értettem. Ha rajta van az étlapon, hogy tört burgonyával, és nem kértem különlegességet, számomra egyértelmű, hogy azt kívánom. De nyilván ez csak kedvesség - gondoltam. Szóval burgonyával.
A meglepetés a tálaláskor jött: a feleségem nem kapott krokettet, a rántott húsa a zöldsalátán feküdt. Összenéztünk, nem értettük. A pincér pedig azt nem, hogy mi mit nem? "Nem zöldsalátával kérte?" De igen, csak az étlapra rajta vagyon írva, hogy krokett van hozzá és pluszba kértük a salátát. Szerencsére a probléma analizálása után intézkedett, külön tányéron hozta a krokettet, nagy elnézések közepette.
Az ételekről. Nejem elmondása alapján a sajt nem volt érezhető a csirkemellben, de finom omlós volt a hús. A bélszínem véresre volt sütve - nem is kérdezték milyen legyen, a krumpli pedig forró, de ízletes.

Külön üdítő kivétel a felszolgált ásványvíz. Gasztro kivitel? Nem. Ilyet még nem láttam. Reál Mizse ásványvíz, műanyag félliteres palackban. Ennél már csak a nagyobb kiszerelésből való töltögetés lenne költséghatékonyabb.

A fogyasztásunk után ellátogattunk a mellékhelyiségbe is. Jómagam természetesen csak a férfi részlegről tudok nyilatkozni. Málló vakolat, rozsdásodó csap, továbbá a forgalomhoz képest szennyezett padló.

Mindent összevetve azt állítom, hogy érdekes kaland volt ez Somogyországban, a Balatontól 15 km-re. Egy igazi (vasárnap déli) vicc. Legközelebb, ha több időnk lesz inkább a Lóki Csárdát vesszük igénybe, bár annak parkolója tele volt.