Egy szerényebb kegyhely

Miután az ország szinte valamennyi Mária -kegyhelyén előfordultam, azt kell mondjam, hogy ez a visszafogottabban kiépítettek közé tartozik. Ragadtak ehhez is regék és mondák, a törökök elől visszavonuló keresztény seregek sebei begyógyultak a víztől. Egy halász talált a Dunában egy fából faragott Mária szobrot, és annyira megörvendett vala, hogy épített neki valami tákolmányt, a fia meg egy még nagyobbat. A földesúr meg, amikor megmenekült a lápból, egy igazi kápolnát... hát szóval, így megyen ez. A templom leégett, de a szobor ép maradt. Nahát. Egyébként rendbe van hozva a kápolna, az egyik oldalán hátul található az automatikusan elzáródó csappal megáldott szentkút, egyébként a forrás az oltár alatt van, na, én is megengedtem a vizet és gyógyultam is egy csodálatosat. A kápolna másik oldalán kis betoncsonkok vannak katonás rendbe állítva, feltehetően arra szerelik a padokat, ha sok a nép, aki idezarándokolt. Van egy kis kőasztal, hátul pedig egy beton szószék, tehát alkalmas időben szabadtéri előadások is vannak. Szép, szomorkás, árnyas környezet.