Kitérő betérő

Márkón ritkán eszik az ember, én legalábbis... de hát van ez a Márkói csárda, ebből még akár jó is lehet, többesélyes, gondoltam hétfőn. Nos, megtalálva a falu közepén, nem tűnt túl vonzónak. Van egy kerthelyisége, hát oda telepedtem. Bent nagyon nehéz konyhaszag volt, bár vendég szinte semmi, Kint is csak én voltam, egyedül. A kies parkolóra tekintve próbáltam meg a levesemet elfogyasztani, ami egy abszolút élvezhetetlen sós lé volt. Elszórva ebben némi egyéb termék, de húslevesnek gyalázatos. Egy roppant szegény húsleves "gazdagon". És amikor a végeztem a levessel, vad szél kerekedett, fújta le a terítőket az asztalokról, meg esni is kezdett, hát rutinosan beköltöztem a belső térbe. A pirospólós nő, aki érkezésemkor ülve telefonált, a személyzet jeles tagja, most is telefonált, Nagy hangon intézett valamit. A másodiknak hátszínt kértem Holstein módra, és a hús jó volt! Ismerjük el, jó! Meg is kérdezték, hogy milyenre süssék és pont közepesre sikeredett, ahogy kértem, steak-kést hoztak hozzá, és a tojás is jó állagú volt rajta! A krumpli elég semmilyen, a savanyúság viszont szomorúan rossz volt, főleg a káposzta frakció. És egyfolytában hajtanom kellett a legyeket az ételről, tudomást sem vettek rólam, felszálltak a hessegetésre, majd újra le, az ételre. Hát ez bosszantó eléggé. A végén egy meggylét kértem, és összességében ez az egész meglepően olcsó volt, általában az ételek szokatlanul kevésbe kerültek egy csárdához képest.