Hullámtér Vendéglő Mártély

Ezzel nem volt semmi gond mivel elég éhesek voltunk gondoltuk simán kivárjuk. Negyed óra múlva sikerült étlaphoz jutnunk és sajnos az ételekre ezután egy és negyed órát kellett várnunk. Én a harcsapaprikással elégedett voltam, de ezt nem mondhatta el mindenki. A szűzérme holstein módra íztelen volt és meglehetősen kis adag, a krokett hozzá konkrétan hideg. A sült krumpli épphogy langyos, nem friss. Nem erre számítottunk ennyi várakozás után. Azért nem küldtük vissza az ételt (más asztalnál megtették)mert farkaséhesek voltunk. A pincérek udvariasak voltak, próbálták kihozni a helyzetből amit lehetett de kevesen voltak. Ők is és gondolom a konyhán is. Hétvégén, ebédidőben biztos nem megyek még egyszer. (az értékelésnél az első ottlétem benyomásait is figyelembe vettem, ezért nem rosszabb)

Olyan jó, hogy bizonyára meg kell gyónni. Aztán egy csésze halászlé. Én a pontyot kértem, de van több féle (korhely, vegyes). Sűrű omlós filé falatok. Az egyik legjobb hallé, amit valaha ettem. Főétel. . . Jaj. . . mellékelek egy képet. Süllő egészben. Hát ezt már nem lehet meggyónni sem, szerintem halálos vétek lehet, oly mértékben eltereli az ember figyelmét a földön túli feladatairól :-)
Na és ráadásnak a látvány, ami a teraszon a szemünk elé tárul az egyszerűen leírhatatlan. A pincér hihetetlen udvarias (talán túlzás is) és micsoda meglepetés: nincs harsány zajszennyezés, hanem felváltva diszkrét zongora zene szól, vagy oldschool blues. Olyan volt, mint egy álom. Nem szeretnék felébredni! . . .

Mintha el is felejtené az ember, hogy miért kereste fel az intézményt. . . . van azonban aki gondoskodik róla: a rendkívül udvarias pincér, aki barátságosan felszolgálja első fogásként az étlapot. Itt valóban figyelnek a betérőre, így, annak érdekében, hogy örüljön a kedves személyzet, gyorsan átfutjuk a kínálatot. Túl nagy feladatot nem jelent a választás, hamar leszűrhető, hogy egy átlagos éttermi sorral állunk szemben. Hiányzik a napi menü, ami egy nyaralóövezetben biztosan hasznos lenne - de lehet, hogy ez lerágott csont, kipróbálták és nem jött be. Visszatérve a választásra: rántott sajt, petrezselymes krumplival, narancslével (elő-, főételként és desszert gyanánt mellé a csillogó Tisza). Finom. Finom, ezért hálásan köszönünk a szaporodó és hallatlanul vendégszerető éttermi dolgozóknak. Egy pillanatra elkap az otthon érzése, amikor Anyukám aggódva figyeli ízlik-e a vasárnapi ebéd - nos, mindent beleadva falatozunk, hogy mindenki megnyugodjon. Összegzésként azt tudom mondani, hogy a kicsit unalmas étlap ugyan nem egy gasztronómiai kihívás, de a vendéglő elhelyezkedése, az árnyas fák alatt elkölthető ebéd, vagy vacsora, fűszerezve az ízig-vérig vendéglátós, rendkívül figyelmes személyzettel, megér egy beülést!