Falatozás az árnyas fák alatt, szemben az ország egyik legszebb folyókanyarulatával.

Furcsa kettősséget érzek: a táj szépségéről szeretnék írni, holott a Hullámtér vendéglőben szerzett tapasztalatok megosztása lenne az eredeti cél. Bárhogyan is próbálom azonban, nem sikerül szétválasztanom a kettőt. A Holt Tisza szemet gyönyörködtető kanyarulatára láthat az, aki a vendéglő teraszán foglal helyet - képtelenség betelni a látvánnyal. Mintha el is felejtené az ember, hogy miért kereste fel az intézményt....van azonban aki gondoskodik róla: a rendkívül udvarias pincér, aki barátságosan felszolgálja első fogásként az étlapot. Itt valóban figyelnek a betérőre, így, annak érdekében, hogy örüljön a kedves személyzet, gyorsan átfutjuk a kínálatot. Túl nagy feladatot nem jelent a választás, hamar leszűrhető, hogy egy átlagos éttermi sorral állunk szemben. Hiányzik a napi menü, ami egy nyaralóövezetben biztosan hasznos lenne - de lehet, hogy ez lerágott csont, kipróbálták és nem jött be. Visszatérve a választásra: rántott sajt, petrezselymes krumplival, narancslével (elő-, főételként és desszert gyanánt mellé a csillogó Tisza). Finom. Finom, ezért hálásan köszönünk a szaporodó és hallatlanul vendégszerető éttermi dolgozóknak. Egy pillanatra elkap az otthon érzése, amikor Anyukám aggódva figyeli ízlik-e a vasárnapi ebéd - nos, mindent beleadva falatozunk, hogy mindenki megnyugodjon. Összegzésként azt tudom mondani, hogy a kicsit unalmas étlap ugyan nem egy gasztronómiai kihívás, de a vendéglő elhelyezkedése, az árnyas fák alatt elkölthető ebéd, vagy vacsora, fűszerezve az ízig-vérig vendéglátós, rendkívül figyelmes személyzettel, megér egy beülést!