Belül elpirulni

Még úgy gondoltam is, hogy na, óvodamúzeum, ez aztán meg mi lehet.. nyilván valami játékok, képek meg metodikai leírások... De azért bementem, szemben van a kastélykerttel, és lám, csak lám... a suttyó, műveletlen, tenyeres-talpas fejemnek nem állt össze előre, hogy Brunszvik Teréz, meg a kastély, de még kevésbé az, hogy Teleki Blankát is ide kössem, ehhez a témához képzeletben... szóval, jogos a két pofon. De a jó (??) pap (??) holtig tanul, tehát én is. Alapjában véve pedagógia végzettségeim vannak, tehát nem állt ez messze az ismereteimtől, de mégsem raktam ki a mozaikot. De most igen, helyretettem. Teljesen fellelkesített Brunszvik Teréz munkássága, az óvodapedagógia létrehozása, egyáltalán, a szükséglet felismerése. Arra már nem emlékeztem, hogy kezdetben csak óvóbácsik voltak, nők nem is lehettek, ezt félretette a hímsoviniszta tudat, átlépett rajta. Nemrégen elmélkedtem Veres Pálnén, talán a szobra kapcsán itt is írtam róla, meg Zirzen Jankán, meg persze eszembe jutott Teleki Blanka is, de arra nem emlékeztem, hogy milyen rokoni szálak fűzték a Brunszvik családhoz. Szóval, a magyar oktatás, pedagógia, nőnevelés... egyáltalán, a nők tanulása. Nem nagyon voltunk ezen a téren elmaradva a táliboktól, és, hogy ma nem úgy van, mint Afganisztánban vagy Szaúd-Arábiában, az nagyrészt ezeknek a hősnőknek köszönhető! A múzeum meg egy szentély, ennek a folyamatnak a lábnyoma, így utólag belegondolva, bátran vállalom, hogy kihagyhatatlan! (tegyük hozzá, hogy elragadó személyzettel, akikből csak úgy árad a téma szeretete, és szívesen kalauzolnak az idők tengerén át)