Kemény kalandtúra

Nem kell mindig a térképben bízni. Vagyis, hogy igen is, meg nem is, azaz nem szolgaian... mert hogyan jutsz el idáig? A térkép azt mondja, hogy menj az erdei úton, ami valamennyire autóval is járható, aztán egyszer csak hopp, itt be gyalog az erdőbe! És akkor kipöttyöz neked a Google egy amolyan szelíd félkörívet, te meg mész azon. Mert hol is mennél? Aztán visz az út egyre feljebb és feljebb, csetlés-botlás a járatlan vadonban, cafatra izzadsz, mire felvergődsz a csúcsig, aztán még mindig semmi. Közben vannak vicces tévinformációk, hogy megérkeztél, meg már csak 35 méter, máskor meg 260 méter arra... idegtépő játék. Feleségem vissza is fordult a kocsihoz, én meg ferdén a domboldalon estem-keltem a sárosan csúszós, avaros erdőben, de addig küzdöttem, amíg meg nem lett! Pedig a térképjelölő jó helyen van, csak nem kell azt a félrevezető félkört megtenni. Az út betonján van egy felfestés fehér festékkel, hogy itt be az erdőbe! Visszagondolva... 70-80 métert kell megtenni abba az irányba, nem hegynek fel, hanem mindig le, le, a völgynek, a vízmosás felé, és akkor már jel is van! Később megjelenik, fehér vízszintes vonal a fákon, amiből kis fehér vonal mutat lefelé. Később becsatlakozik a szabályos turistajelzés is, a kék L betű, fehér négyzetben. És odavezet. Amikor aztán megtalálod lent a völgy mélyén, nagyon fogsz örülni, impozáns rom nagyon ez a pálos templom, a tetejét rehabilitálták, szóval van stabil tetőszerkezet, a környék gazos, csuda durva, vad romantika, szúrós, csípős vadszag van a füvek között és az árnyékokban, belül bejárható az épület, rá fogsz csodálkozni mindenre, teljesen odaleszel tőle, annyira jó, szóval megéri a fáradtságot ez a kis kalandos kitérő!