Vajon új a szakács?

Újra megpróbáltuk. Már csak azért is, mert a párom rántott tonhalra éhezett, és a környéken sehol nincs az étlapon.

A mostani alkalommal a sör hideg volt és friss. Az alkoholmentes megint nekem jutott.
A levest hamar megkaptuk, a májgaluskáról nem tudott rosszat mondani a barátnőm, de a Jókai bablevesről meg kellett állapítanom, hogy nem olyan, mint volt. Éhesek voltuk, megettük és vártuk a második fogást, a rántott tonhalat, és a rántott borjúlábat. És vártunk. És vártunk. Sokáig vártunk. Lecserélődött közben a vendégsereg körülöttünk. Aztán megjelent a pincér, hogy végre kiharcolta. És letette elénk az ételt. A tonhal megint csak jó volt, a krumplipüré friss és forró. A rántott borjúláb azonban langyos, a krumpli pedig, mintha elvitelre kértük volna, és otthon mikróban rámelegítettünk volna. Szóval az én tányérom valahol parkolhatott, amíg a tonhal, vagy a püré elkészül. A tartár, ami mindkettőhöz járt valamikor valóban finom volt a Benevárban, de most inkább sótlan tejföl volt.
Szóval könnyen lehet, hogy hosszú időre nem írok több véleményt erről az étteremről.