Számkivetve

A palóc babamúzeumba mentem a parkon át, amikor találkoztunk ezzel a nagyon fiatal lánykával. Ilyeneket az ember főleg nagy strandok napozórészein szokott látni, de hát itt ő a mátrai Vénusz, a Mátra meg itt van, Mátrafüred mögött. Na, de egy szobor általában több annál, mint amit csak úgy látsz belőle. Mint megannyi társa, ez is vándorszobor. Valaha a Gyöngyösoroszi Ércdúsító előtt volt felállítva, a szocializmus jobban tűrte az aktot, művészi megjelenítést, meg hát a munkások is jobb kedvvel mentek talán így dolgozni. Na, és aztán áthelyezték ide. A helyiek meg nagyon haragudtak érte, nem azért, mert egy fiatal mezítelen lány, hanem azért, mert ők meg a Szőlőmunkások szobrot akarták ide, ami most kissé okafogyottan Gyöngyös egyik pici parkjában van elhelyezve. (Megtalálható a gyöngyösi látványosságok között.) De nem kapták meg, és most neheztelnek, hogy mindig kibánnak velük, mióta a Nagy Testvér városhoz tartoznak közigazgatásilag. De hát micsoda sérelem-görgetegek laknak a lokálpatrióták lelkében! Ez a falvak-városok egyesülése meg elszakadása sokak eszében valami kistrianon-fontosságú dolog. Pedig ez a fiatal lány ezt nem érdemli meg, ő egyszerűen csak szép, a kőben megőrzött ifjúság egy távoli pillanata.