Visszatérő vendégként leírhatatlan csalódás

Előjáték:
Hét év sok idő, akkor jártunk itt utoljára helyiek ajánlása alapján. Akkor a feleségem gombapörköltet evett, én pedig szarvas sültet krokettel, áfonyával, barna mártással (Bőgősréti szarvas...). A gombapörkölt akkor 1800 forintba került (7 éve!), és amikor megrendeltük meg is kérdeztük, hogy mi is kerül ebben ennyibe? A válasz az volt, hogy azért, mert nyolcféle erdei gombából készült. Jaaa, akkor rendben. :) És rendben is volt! A gombapörkölt fantasztikus volt, a szarvas mesés. Ár/érték akkor csillagos ötös.

Bevezető:
Ezzel a nosztalgikus hangulattal vágtunk most is neki, de hét év sok idő, ezért néhány elejtett kérdéssel próbáltunk tájékozódni. Mátraszentimrén megtudtuk, hogy a tulajdonos ugyanaz, igaz elvált, a korábbi szakács pedig elhunyt. Az interneten már előre megnéztük az étlapot, és láttuk, hogy gombapörkölt már nincs, de még vállalható.
Aznap Mátraszentistván-Hutapatak völgye-Ágasvár-Mátraszentistván túrát nyomtunk. Kisebb kitérőkkel (és egy hét éves gyerekkel) a patakmeder és a kb. 10km távolság miatt nehéznek és fárasztónak volt mondható. Feleségemmel az tartotta bennünk a lelket, hogy majd a Vöröskő...
Igaz, az elnyúló túrázás miatt az Ágasvári Turistaházban lement egy pár bécsi virsli (kisfiú) és egy pár sült debreceni páros (feleségem), de az a túra felénél volt. (Én nem ettem, mert "majd a Vöröskő".)

Cselekmény:
Megérkeztünk, kert helység, nosztalgia, kedves kiszolgálás, szomjoltó fröccs, válogatás az étlapról. Az étel megérkezéséig a kedves házi husky/malamut (bocs, nem vagyok nagy kutyaismerő) elszórakoztatta az állatbarát családomat, én pedig a jól megérdemelt vörösborral és mellé némi szódával jutalmaztam magam a nap után.

Ítélet:
Kisfiam túrógombócot rendelt a napi ajánlat szerint, rendben volt (bár szerint Katimamáé sokkal jobb).
Feleségem tejszínes-vargányás csirkemellet kért: fél csirkemell kettévágva, grillezve, rajta kb. 5 db pirított vargányagomba-szelet, alatta híg tejszínes szaft, két salátástálnyi(!) rizzsel körítve. Sajnos nincs kép, de úgy kell elképzelni, mint ha két azték piramis mellett le lett volna terítve két kicsi repülőszőnyeg. Szóval a főétel/körítés arány nem volt megfelelő. Feleségem elmondása szerint a vargánya ízetlen, szinte nyers volt, maga az étel pedig (leszámítva Kína éves rizstermésének a felét) számára is kevés (és a feleségem vékony, és alapvetően kisétkű).
Bőgősréti szarvas:
Északi oldalon kicsi friss zöldség díszítés, 5 darab krokett-kerítés körben a tányéron rózsaszínű(!) főzelékfélét határol, kicsi tálkában áfonyalekvár. Ennyi. Nincs mit szépíteni: a "barnamártás" rózsaszínű volt. Volt benne még áfonya is, de vélhetően vörösborral kívánták barnává tenni. Olyan volt, mintha valaki megette és kihányta volna. Bátorságot merítettem, de nem eleget, mert inkább krokettel kezdtem. A villámat beleszúrva olaj terült el körülötte. Na jó, legyen egy másik krokett. Abban már nem volt olajos meglepetés, de egyéb igen. Kívül ropogós, belül puha volt, de egy kicsit nyúlt. Áfonya lekvárral elment. A szakács becsületére legyen mondva, házi krokett volt, nem a mirelit. (Jóval hosszabb volt, mint a mirelit, és nem is olyan íze volt.) Jöjjön a főzelék. Négy parízervékonyságú hússzelet ült a főzelék alatt. Jöjjön a fekete leves, a főzelék kikerülhetetlen. Találtam benne én is gombát, hasonlított valamennyire vargányára, de az valóban ízetlen, sőt valamelyik nyers volt, nem pedig pirított. Alapvetően se nem szarvas, se nem vargánya íze nem volt az ételnek. A "szarvas" kb. 10 dkg volt, (mint 4 vastag szelet parízer), elégtelen.

Epilógus:
Fizettünk, eljöttünk, kocsiba ültünk, nem szóltunk. Majd szinte egyszerre szólaltunk meg: de jó volt a debreceni a turistaházban. Nekem is ennem kellett volna.