Ne fogjátok vissza magatokat, jó lesz ez!

Jó hely lesz ez a Vozi vagy már most is az. Ajándék az úton, hogy erre jártam, olyan, mint a sors válasza, azon jár az eszed, hogy de jó lenne már valahol megállni, inni valamit, de a környék határozottan nincs jól ellátva ilyen ígéretekkel, ez meg csak úgy felpattan a semmiből, mint egy megtestesült délibáb. Be is rontottam, semmi vendég, csak én, áldott jó lány Nagyszalontáról, a határ túlfeléről mosolyogva kiszolgál, tulaj asszony, szimpatikus vendéglátó, meg szívesen beszélget, mutogat lelkesen, hogy mi minden van itt. Én meg sokszor azt gondolom, hogy a francba, hogy mindig van valami további terv, úticél meg dolog, mert az ember oly szívesen lepakolna, kinyújtóztatná magát aztán csak élvezné a társaságot ott, ahol jól érzi magát. Szóval itt, a román határ mellett, ami már nem is annyira határ, hanem egy nyitott út egy másik országba, elkél egy ilyen mindenes hely, mint ez a Vozi. Jól ki van ez találva. És bizony itt fog elvezetni a főközlekedési útvonal nemsokára, akkor meg majd rendesen felértékelődik, mint Sweetwater a Volt egyszer egy vadnyugatban. Valójában csak narancsleveket ittam, nem is egyet az ott eltöltött idő alatt, de nyugodt szívvel ajánlom a helyet másoknak is, minden úti szükségleteid kielégítésére.