Csak ezt ne!!! Csak ezt ne!! Csak ezt ne hagyja ki!

A feleségem a megmondhatója, goromba és háklis ember vagyok, mindenért morgok, a kákán is csomót keresek. A Rózsában háromszor étkeztem, este aztán könyörtelenül felelősségre vontam az üzlet vezetőjét:
- Reggelinél miért nem hígítják a narancslét? Hiszen már világszerte fele cukor, fele víz…
- Mi a 100%-os gyümölcslét öntjük át üvegkancsóba, jól látható a nedű, nem csalás nem ámítás.
- Túl nagy a választék! A szokásos étkeken kívül tettek ki fűszeres sült kolbászt, falusi tojásból rántottát, ellenállhatatlanul illatos lecsót… Kis híján elcsaptam a gyomromat.
- Tudjuk, a legtöbben reggel otthon sietve bedobnak egy müzlit. Itt most essenek kísértésbe, egyszer élünk…
- Ebédnél a ragulevesből még kértem volna, de nem volt időm, olyan gyorsan hozták a harsogó lilakáposztával körített fényes libacombot, ami omlott a számban, alig kellett foggal dolgozni, pedig előre edzettem az erős izomzatú állkapcsomat.
- Tudja, a séfünk sok éves gyakorlattal bír, nehezen tudna már rágós ételt készíteni.
- Vacsorára csak egy kis sztrapacskát akartam enni, de a szomszéd asztalnál megláttam a párolt zöldségek színes kavalkádját, nem bírtam ellenállni, háborogtam is hogy minek kelletik magukat annyira azok a csíkokra, karikákra szabdalt növények…
- Tudja, van egy titok: Az ember először a szemével eszik.
- Na jó, most kimagyarázta magát. De jól vigyázzanak, jövök máskor is!
- Szeretettel várjuk! Kedveljük a háklis vendégeket is.