Mókás sztori

A Túri Fazekasmúzeumban érdeklődtem, hogy hol is van az a bizonyos kunbaba, meg az a bizonyos Kun tér, mivel köztudottan nagy rajongója vagyok a kunbabáknak. Na, ezzel megleptem mindenkit, csak tátották a szájukat, Google térképen sem volt fent a Kun tér, de azért kitalálták, hogy ok, megvan, menjek csak a vasút után aztán arra kifelé a városból, ott lesz az. Mentem szépen, de nem találtam semmit, találtam viszont három közmunkást, akik gazoltak az árokban, hát megkérdeztem őket. Na, gondolhatod... kunbaba? Hogy az mi? Ők a honfoglalás óta itt élnek a városban, de ilyent még soha.. aztán az egyik kitalálta, hogy a nő lesz az, aki a kezében valami kisgyereket fog. Hevesen tiltakoztam, hogy nem nő és nem fog kisgyereket. Na, sebaj.. kijött valami főnök az úthoz, az is bekapcsolódott, tőle is megkérdeztem. Ez nagyon viccesre sikerült, azt mondja a pasi teljesen feldúltan, hogy az Isten a F*** beleveri (már elnézést, tette hozzá), nem elég, hogy a vármegyéket, főispánokat visszahozzák, most még a kunokat is??? Ezen sírtam meg nevettem, de valahogy elmagyaráztam, hogy miről van szó, aztán végül mégis megtaláltam, a túrkevei úton kell kifelé menni a városból ott lesz az, egy noname térséget elneveztek Kun térnek, egy dombra (kunhalom) meg felállítottak egy tipikus Györfi Sándor-féle kunbabát, pont abban pózban, mint a többit, melyek tőle erednek, széttárt lábfejek, kézben kis ivóedény, jellegzetes úszósapkás fej... egy a sorozatgyártott kunbabákból. De legalább megvan, és kiegészíti a kunbabák gyűjteményét, megjelöli e kirándulóhelyeket.