Sárga Borház Vendéglő Mezőzombor

Az állítólag hajdan Vécsey Károly honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyikének kis kastélyában békebeli stílus, hangulat fogadott bennünket: hófehér abroszok, csillogó poharak, evőeszközök a terített asztalokon. Olyannyira nem akartunk hinni a szerencsénknek, hogy a barátságos pincér biztatása kellett ahhoz, hogy a belső teremben asztalhoz üljünk. Az étlap itt sem túl hosszú, ami azt ígéri manapság, hogy amit készítenek, azt nagy gondossággal, szezonális, minőségi alapanyagokból főzik. És az is tetszik, hogy az úgymond állandó étlap kínálata mellett van napi vagy heti ajánlat is az ilyen helyeken, itt is. A szokásos ételeket pedig valami jó és ízletes ötlettel frissítik, újítják. A párom például ezúttal sült csülköt evett enyhén szalonnás gyöngyhagymával, és dicsérte. Én egy mozarellás csirkemell-fogással voltam igen elégedett. Tokaj-Hegyalján, ha nem akar a vendég bort inni, akkor a sörválaszték elég zavaros, hogy úgy mondjam, már csak azért is, mert nem egyszer, ki tudja miért? , csak szűretlen sör van az itallapon. Ebben a Borházban azonban ez is megfelelő minőségű volt. Mindezt pedig egyáltalán nem a környéken gyakori túlárazott módon számlázták, amikor elégedetten távoztunk. Köszönjük!

Ugyanez vonatkozik a csirkemellre. A mini méretű sült krumpli darabkák, a fagyasztott burgonya zacskójában maradt törmelékéből készültek. A majonézes burgonya saláta, kiváló. Az ásványvizet nagyon ízléses üveg, illetve opál (sajnos a szakmai nevét nem tudom) eszközben kínálják. A szénsavasnak mondott = szódavíz, szénsavmentes= csapvíz.

Az előétel és a leves - grillezett libamáj és a Jókai bableves - is kifogástalan volt, ahogy a főételnek rendelt harcsapaprikás és óriás bécsi szelet is - utóbbi tényleg óriási! , de a többi adagot sem mondanám egyáltalán kicsinek, sőt! Ebéd után felsétáltunk az étterem mögötti dűlőre, ezt kár lenne kihagyni, ugyanis tényleg páratlan a kilátás. Aki pedig teheti, feltétlenül kóstoljon bort az ételek mellé (is), ha már egy fantasztikus borászat éttermében jár. Mindenkinek ajánlom.

Kellemes környezet, valami zöldsáv határol is az országúttól, kényelmes, hangulatos terasz, bent kellemesnek mondható belső tér, némi klasszikus építészeti örökséggel. A kiszolgálás figyelmes, gyors, nagyon finom volt az ebéd is, a zene nem bántó, kellemesen simul az ebéd alá, zongoradallamok kísérték a falatokat, Újházi-tyúklevest ettem, majd óriás bécsit kértem hideg majonézes burgonyával, ami szintén jó választás volt, nejem egy zempléni szarvaspörköltet kívánt meg, majd egy mákos bobájkát házi mákfagylalttal, és mindennel maximálisan meg voltunk elégedve. Köszönjük az ajánlást, mi is ajánljuk másoknak a helyet!

A felszolgálás gyors, az ételek finomak voltak, különösen a gombás őzraguval töltött palacsinta.

A WC az továbbra is kiváló, a gyerekeknek bekészített játékokat is nagyon jó ötletnek tartom, végig lefoglalták a gyereket. A kiszolgálással semmi gond nem volt.

Nem pénzt szedett, csak segítette az optimális leparkolást. Kiderült, hogy éppen piac van a Sárga Ház körül, a havonta megrendezésre kerülő Tokaj-Hegyaljai Piac. Természetesen körbenéztünk, meg is kóstoltunk több dolgot a helyi termelőktől. Az étterem és a környék hangulata nekem azonnal nagyon megtetszett, szeretem, amikor a régi hangulatot megőrizve, az értékeinket ápolva újítanak fel és mutatnak be valamilyen szép, érdekes építészeti emléket az utókornak. A klasszicista stílusú borház a 19. század közepén épült. A mögötte lévő hegyoldalon végig szőlőket láthatunk, a dombtetőn fehér kilátó. A személyzet nagyon elfoglaltnak tűnt, néhány asztal volt még szabad. Azonnal jelezte az egyik pincér, hogy a nagy vendégszám miatt belassult a konyha, jelentősen meghosszabbodott a várakozási idő, sőt a rendelésfelvétel is időbe fog telni. Így az étkezést átugrottuk, megvettük a borokat, aki nem vezetett, még tudott kóstolni is. A mosdó tiszta, rendezett, kulturált. A táblára kiírt és az étlapon szereplő fogások is izgalmasnak tűntek, így sajnáltam, hogy nem volt több időnk. (de majd legközelebb). Az ottlétünk alatt kivitt, feltálalt ételek szerintem nagyon jól néztek ki, bár némelyik adag nem volt túl nagy.

A másik az étel minősége a hal olyan sós volt, hogy alig lehetett elfogyasztani a köret sem fogyott el teljesen! Három a tisztaság, fénykép a lábnyomól az ülőke részről, koszos pókháló a falon, a mosdóban a piszoárrészben a szag olyan erős volt, hogy majdnem elhánytam magam! Két dolog tetszett egyik a pincérek sárga egyen pólóban voltak a főpincér pirosban! A másik a desszertként elfogyasztott palacsinta íze!

Ez a helyzet a Sárga borházzal is. Mintha legalábbis nem ugyanazon a helyen jártunk volna. A Sárga borházban 2001-ben voltam először, akkor korrekt közepes hely volt. Utána valamikor 2010-11ben másodszor, amikor igen jót ettünk családilag, fogast, halászlevet, harcsát. Egyértelmű 5 csillag vagy szívecske, ahogy tetszik. Eltelt ismét pár év és mivel Tokajban nincs túl sok izgalmas étterem, megint itt kötöttünk ki (az Oroszlánosban már voltunk azon a körúton, a Mádi udvarházban dettó, az Ős Kaján zárva volt, így maradt a Sárga Borház. ) Ismét nagyon jó kulináris élményben részesültünk. Ezek után elmentünk tavaly vagy tavalyelőtt is, akkor sajnos csak egy-egy italra tellett az időből, de az nagyon jó volt, akárcsak a kiszolgálás, illetve a minap, konkrétan múlt hét szombatján, ismét csak inni, mert már vártak Bodrogkeresztúron. A kiszolgálás első osztályú volt, a pincér javasolta, hogy kóstoljunk bele a decire rendelt borokba, ki is töltötte szépen a kóstolómennyiséget, a második után mondtam, hogy ezt hagyjuk, biztos rendben van az összes bor. No erre fel pont az a bor volt dugós. Szó nélkül hozott másikat. Közben megérkezett a birtokigazgató Mészáros László és a főborász Kovács Zoltán is, akik leültek enni, jó volt őket élőben is látni, saját birtokukon. A felszolgált ételek látványra ugyanazt a szintet hozták, mint amit korábbi években tapasztaltunk, az étlap is összefogott izgalmas. Bizton merem állítani, hogy a Sárga Borház igen jó hely, 4,5 pont egyértelműen megvan. S ha csak ennyi lenne, szokás szerint akkor is felfele kerekítek. A képek közé beillesztek néhány korábbit is.

Így hideg időben a sok kabát kényelmetlenül leszűkíti az átjáró teret. Más: a levest kis piros zománcos fazékban hozták, amiről kívülről már lepattant egy foltnyi helyen a zománc - mondhatom, könyű szökött a szemembe. . . Mint otthon falun nagyanyámnál - nála ki is lukadt anno, viszont jött a drótos tót, aztán tüchtig módon megreparálta. . . Szóval ennyire azért nem kéne autentikusnak lenni :). A személyzet eléggé enervált "jó munkahely ez, csak az a sok vendég ne lenne" érzés jött le nekem. Egyszóval: a vendégre jobban odafigyelő stílus kellene. Az ételsor:
Húsleves háziasan, töltelékkel. Átlagos ízek, jó forró leves, dicséretes az erőspaprika. Grillezett libamás juhtúrós sztrapacskával, sült hagymával: ez egész jó volt. A sztrapacska a libazsírral és libatepertővel határozottan ízlett. A grillezett libamáj belül nyers volt: nem hiszem, hogy ennek olyannak kell lennie, mint egy steaknek - medium rare fokozatnak felelt meg. Azért elég ízletes volt. Az más dolog, hogy nekem a nyersebb húsok bejönnek. Sárga Borház túrós palacsinta kemencében sütve: na, ez tűzforró volt, a palacsinták széle ropogósra pirulva. Szép és ízletes, bár én egy picivel kevesebb cukrot képzeltem volna el - az is megoldás lenne, ha a vendég ízlés szerint édesítené. Kicsit sok volt, itt a kevesebb is elég. Egy kapucsínóval zártam - ittam jobbat is. Összességében megfelelő ár-érték arányú a hely, aki betér nagyon nem fog mellé.