Ezeket általában nem lehet fűteni, meg nem is érné meg. . . és sok tájház be is zárt örökre. Ezekkel a gondolatokkal érkeztem ide, nézelődöm, látom, hogy az udvaron hátul egy csapat közmunkás nő támasztja az ásót-lapátot-kapát, hát odamegyek. Voltak köztük ketten amolyan adminisztrátor-közmunkások is. Sűrűn pislogtak, nézegettek felém, hogy miféle urbánus fazon mászkál itt és hová? Instállom, megszólítám őket, tájház ügyben jöttem volna, Na, az egyik lány vette is a lapot, és elindult a kulcsért a községházára, pár perc és vissza is jött vele, nem olyan nagy hely ez a Milota. Régen nem nyithatták ki ezt az ajtót, többen is próbálkoztunk, mire kinyílt a kulccsal. Közben szó ejtődött a falu egyéb nevezetességeiről is, Kecskési Tibor, azaz Tollas Tibor hőstettéről is beszéltünk, meg a templomról is, aztán arra is került asszony, aki azt kinyitja. Jó így barátkozni a helybéliekkel. A tájház, hát, finoman szólva. . . . szóval nem egy nagy gyűjtemény, inkább olyan maradvány matériák, gondolom, a helyi néni kihalt innen, ahogy a történet íródni szokott, önkormányzatra maradt a ház vagy megvette potom pénzért, kissé berendezték, aztán most tájház, de kétségtelen, őrzi a vidék lenyomatát. Takaros kis dolog ez, szerethető. A helyiekkel együtt amúgy jó élmény.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
