Bűnbánó pótlás

Valamennyien tudjuk, hogy alig van arra valami mentség, hogy valaki hónapok vagy évek múlva értékel le valamit, hiszen nyilván sok dolog megváltozhatott, végleg bezárt a tájház, megszűnt a pizzéria, megváltoztak többszörösen az árak, és egyáltalán nem igaz, hogy valakinek a tél közepén vág bele az agyába, hogy tavalyelőtt nyáron evett két gombóc fagylaltot Balatonsukáron... De most itt volt ez a kis baleset a nyírségi templomokkal, valahol elkeveredtek a képek és két szomszéd falu emlékei megkavarodtak, egymásra épültek, és ha úgy hagyom, ugyanolyan hitványság lenne az is. Így aztán utólag kérésemre rend lett a templomok képei,. helyei körül, most tényleg az van ott, ami, és ráadásul az is kiderült, hogy az intézmény azóta áll, virul, működik, tehát pótolhatom az egyre kopó emlékeimből a foszlányokat. Tavaly novemberben bejártam 3-4 nap alatt 10-20 csodaszép templomot a határ mentén, hát innen adódott a hibalehetőség. Milotán, a dió hazájában először a tájházban voltam, annak kertjében találtam egy készséges lányt, aki elrohant a tájház kulcsáért az önkormányzatba, végiig is kalauzolt a házon, majd kézről kézre adott egy ismerősének, aki viszont a templomba volt illetékes. Így azután ő vezetett tovább. A templom a 15. században épült, tornya nem volt, csak mellette egy fa harangláb, a mostani 26 méter magas tornyot 1827-ben építették hozzá. Gyönyörű kazettás mennyezete van, faragott és szépen festett karzatok... persze, ahová csak lehetett, bemásztam meg felmásztam, ilyeneket istentiszteleten nem lehetne megtenni. Nagyszerű kirándulóhely, beleillik a környék református templomainak csodaszép füzérébe.