végszükségre

kb. 10 éve voltunk az étteremben egy esküvőn, akkor eléggé kitettek magukért. gondolom azóta a vezetés és a személyzet is lecserélődött, mert most ezt nem lehetett elmondani. a bejárat megtalálása is már elég rejtélyes volt, az ajtó amire emlékeztünk zárva volt. a bejárat a kocsibehajtó, amely egy járművel volt eltorlaszolva. az étterembe felérve megvárhattuk amint a pincér a pultban állomásozó kishölgygyel befejezi eszmecseréjét, majd ránkmeredve, szemmel láthatóan átfutott fejében a "b...[moderálva, a szerk.] meg, ezek meg mit akarnak itt ebédidőben" gondolat, majd miután ismételten nagyot köszöntünk, rájött, hogy bizony itt étkezési szándék állhat fenn. bár csak mi ketten voltunk az egész étteremben a kiszolgálásra kb. 10 perceket kellett várni, gondolok itt az étlap kihozása, majd a miért nem tudjuk mit is akarunk inni, ezért az itallap kihozása, a rendelés felvétele, az italrendelés felvétele, az ital kihozása között eltelt időre (kb. 5 méterre volt a bárpult). az étlap bőséges, csak sajnos ugyanazon 10-15 összetevő variált összekeveréséből áll. párom steak-et rendelt én kacsára szavaztam. úgy gondolom, ha valami "egyszerű, magyaros" ételt rendeltünk volna, nem csalódtunk volna (ekkorát). egy biztos hogy a steak-hez nem ért a szakács de azt sem tudja, hogy a kacsamellet roséra kell sütni. a krumplipürészerűség iszonyatosan fűszeres volt. mialatt ettünk, a kishölgy elkezdett ablakot mosni mellettünk, gondolván az ablakpucoló folyadék csak jót tehet az ételünkkel. inkább a pókhálókat szedte volna.
összeségében: ha az ember éhen akar halni az étterem közelében, mejnen be, válasszon az "egyszerű" ételek közül, rendelje meg egyszerre az ottléte alatt elfogyasztásra kiszemelt italokat! Ennyi!