Hangulatos enteriőr, pocsék vendéglátás

Miskolciként már régebben kinéztem a helyet, de most kerítettünk sort rá, hogy egy szombati ebéd erejéig megismerjük az éttermet.
A parkolással nem volt gond, kemény 10m és már benn is voltunk. Az előtérben ruhatár várt, ez jó pont. Az étterembe érve tanácstalanul álldogáltunk, míg az egyik alkalmazott észre nem vett és a foglalt asztalunkat meg nem mutatta (nem odakisért, megmutatta). A pincérre várva szemügyre vettem a berendezést: igazán hangulatos, a bútorzat és a világítás, a székek és az asztalok is kényelmesek. Külön tetszett a kávézósarok a könyvekkel és az ülőgarnitúrával.
Aztán megérkezett a pincér leadtuk az italrendelést. A kért koktél és limonádék émelyítően cukrosak voltak, a szirup a pohár alján leledzett, a szívószállal azért kihívás azt fölkeverni.
Aztán jött a leves: "Egri húsleves kisfazékban" kiadós volt, kettőnknek elegendő mennyiség. Az íze átlagos, akár egy önkiszolgáló étteremben - a lé zavaros, az ízek jellegtelenek...na, de a zöldpaprika ereje ápol és eltakar! - raktam is bele rendesen.
Aztán itt kezdődött az a dolog, ami aztán az egész ott tartózkodásra rányomta a bélyegét: az étteremnek két bejárata van. Egy normál szélfogós, kvázi téli, és egy sima nyári amin keresztül a kerthelységben is felszolgálhatnak. Na, a vendégek egy jó része ezen keresztül járkált ki-be, és dőlt a hideg a hátamra. Amikor szóvá tettem, vállvonogatás volt a válasz, illetve az, hogy ez már csak ilyen.
A második fogás "Ropogós lazac, ananászos bébi spenót salátával", illetve "Kínai mogyorós csirke gyömbérrel szójaszósszal, jázmin rizzsel" volt. Ezekben a fogásokban nem csalódtam, a mennyiség, a minőség az ízek megfeleltek az elvárásaimnak.
A desszertek még a főételeknél is jobb minőségűek voltak (Barackos Panna Cotta, Fehér csokis sajttorta szederszósszal), igazán szépen zárta a a menűsort.
Végül a ház kávéját a Drót kávét próbáltuk ki, amely a Tokaji Kávépörkölő Manufaktura speciálisan a Drót Bisztró részére kialakított keverékéből készült. A kávéra elég érzékeny vagyok, sokfélét ittam, kóstoltam, ez az ízvilág és jelleg számomra egy szürke világot jelenített meg.
Végezetül egy kis szociográfia: a hely nem egy olcsó kifőzde, tehát az idejáró népek meg tudják fizetni ezt az éttermet. Körbenézve melegítős, edzőcipős, fakult trikós, igénytelen közeget láttam. Azért egy minimális dress code-t megkövetelhetne a menedzsment - persze az szigorúan magánvélemény, akinek nem tetszik nem megy oda - tudom :)