Dűlő Miskolc

Egyik sarokban a monarchia stílusát idéző kredenc, a falakon absztrakt festmények. Zöld növények a beltérben, de van igényes, jó ízléssel kialakított teraszuk is, mely az ápolt belső udvarra néz. A háttérben jól megválasztott zene szól. A borlap több, mint negyven kiemelkedő tételt tartalmaz minőségelvű magyar pincészetektől. A borok többségét decire is kimérik. A sörválaszték jobbacska import tételekből áll össze, a tömények között a pálinkák jelentenek némi izgalmat. A marhatatár pazar, virtuóz tálalású, marinált zöldségekkel és a tojás sárgájának három variációjával tálalják. A báránypájslit elemeire bontják, a kíméletesen hőkezelt friss máj a kompozíció tetejére került, alatta a roppanósságát megőrzött zöldség, illetve a jól ízesített tüdőragu. A köret hagyományos felfogásban, jól elkészített, korongokra vágott zsemlegombóc. A jó tartású túrógombóc pucér, mellette kekszmorzsa, szőlő, szilva, körte és jó ízű lekvár. Összességében nem rossz, de nem veszi fel a versenyt a klasszikus, pirított morzsába forgatott változattal. A házi krémes csodás. Roppanós, kiválóan kivitelezett réteslapok között könnyed, jó ízű krém, mellette az előbb felsorolt gyümölcsök. A Dűlő nemcsak Miskolcnak, hanem Kelet-Magyarországnak is az egyik legjobb étterme.

. ). Villámgyorsan kihozták az omlós marhasültet, portói mártással, almás pitével: elképesztő ízorgia! A desszert csokitorta, kicsit tömény, de ezt az édességet feloldja mellette a diókrém és a savanykás cékla szósz. Telitalálat. A hely és a berendezés hangulatán fényévekkel javít az étel minősége, máskor is el kell jönnünk ide!

A hétköznapi ebédmenüt nem tudtam igénybe venni, így a normál étlapról és a táblán szereplő séf ajánlatból válogattam. Ez utóbbiról a desszertet (citromtorta, gesztenye, mangó) és a levest (fácán erőleves), míg a normál étlapról egy előételt (lazactatár). Mivel főételt nem kértem, és az adagok elég kicsik, de fine dining helyhez képest azért nem is annyira, a 3 fogással teljesen jóllaktam, nekem elegendő volt ez a mennyiség. És volt még az elején két féle vaj és házi kenyér is. Alig volt vendég, talán az árak miatt, talán én mentem túl korán, nem sokkal nyitás után. Később még érkeztek vendégek 3 asztalhoz. A pincér udvarias és felkészült volt, de egy kicsit talán kimért, hűvös. Szívesen végigkóstolnék még további fogásokat az étlapjukról. A konyhát kiválónak találtam.

Viszont mindenütt ittam gönci barackpálinkát, ami egy másik étteremben [moderálva - a szerk. ] ízlett legjobban. Kicsit nehezen találtunk parkolási lehetőséget, jobban ki kellenne táblázni autósoknak a parkolót. Ennyi az összes negatívum, amit tudok mondani. Mivel 15h-ig ebédmenü van, mi uténa mentünk, megelőzve a vacsorázókat. Így csak mi voltunk, de nem éreztük feszélyeztetve magunkat. Pincérünk kifogástalan volt. Mivel nagyon hideg volt aznap, kértem egy tyúkhúslevest. Tudni kell rólam, hogy a legtöbb helyen (anyósomnál sem) eszem meg a húslevest: ez viszont olyan volt, amilyet vagy 20 éve nem ettem: nem zsíros, nem sós, nincs benne cérnametélt (utálom), viszont ízes, finom, pont annyi zöldséggel, ami kell bele. Kalap formájú ravioliban a főtt hús, a tányér ugyanilyen formájú. Itt jegyzem meg, nagyon tetszenek a kőtányérok! A vaddisznógerinc meggyes pitével és portói mártással egy költemény. A borválaszték hatalmas, pincérünk jól eltalálta az ételeinkhez illő borokat. Reméljük, sokat járhatunk még ide!

Minden műfajból csipegettünk, úgy tűnt, hogy a séf figyelme mintha a távolkeleti konyha irányába mozdult volna el az idők során. Az árak nem alacsonyak, de nem is megfizethetetlenek. Nagyon jó hely a Dűlő, megérdemli az 5 szívecskét.

Nem egy "rántott húsos, szalmakrumplis" hely. Nekünk tetszett, mert csodás nyári esténk volt és a miliő ezt tovább fokozta. Ami nekem nem tetszett az a faszerkezetek színe. Túl harsánynak találom talán egy sötétebb festés szerencsésebb választás lett volna. Érdemes kipróbálni hangulatos étterem.

Személy szerint eltüntetném azokat a nevetséges képeket a falról és némi színt csempésznék a térbe. Na de vissza a tényekhez. A város és kb. kelet magyar ország legjobb steakje. Szaftos szárazon érlelt vargányával és valami eszement jó pecsenyelével. A párom lazacot evett és az is kiváló volt nem volt túl készülve. A zserbó befőtt pedig a ha meghalok is akkor is megeszem kategória. Külön plusz pont, hogy a séf kijött az egyik asztalhoz és miután beszélgetett a (gondolom) törzsvendég párral, velünk is váltott néhány szót. Hatalmas lelkesedés látszott rajta. Szóval csillagos ötös csak így tovább Dűlő