Miskolci gasztrotúra II.

Pár napot barátainkkal Miskolctapolcán töltöttünk. Mivel a szálláson csak reggelit kaptunk, kipróbáltuk a környék ígéretes helyeit: Anyukám mondta Encsen, Végállomás Diósgyőrött, Dűlő Miskolcon. Ez a három hely a legtöbb budapesti helyet kenterbe veri.
Mindhárom magas színvonalú, méltán híres étterem, nem tudok rangsort felállítani, márcsak azért sem, mert mindenütt mást ettünk. Viszont mindenütt ittam gönci barackpálinkát, ami egy másik étteremben [moderálva - a szerk.] ízlett legjobban.
Kicsit nehezen találtunk parkolási lehetőséget, jobban ki kellenne táblázni autósoknak a parkolót. Ennyi az összes negatívum, amit tudok mondani.
Mivel 15h-ig ebédmenü van, mi uténa mentünk, megelőzve a vacsorázókat. Így csak mi voltunk, de nem éreztük feszélyeztetve magunkat. Pincérünk kifogástalan volt.
Mivel nagyon hideg volt aznap, kértem egy tyúkhúslevest. Tudni kell rólam, hogy a legtöbb helyen (anyósomnál sem) eszem meg a húslevest: ez viszont olyan volt, amilyet vagy 20 éve nem ettem: nem zsíros, nem sós, nincs benne cérnametélt (utálom), viszont ízes, finom, pont annyi zöldséggel, ami kell bele. Kalap formájú ravioliban a főtt hús, a tányér ugyanilyen formájú.
Itt jegyzem meg, nagyon tetszenek a kőtányérok!
A vaddisznógerinc meggyes pitével és portói mártással egy költemény. A borválaszték hatalmas, pincérünk jól eltalálta az ételeinkhez illő borokat.
Reméljük, sokat járhatunk még ide!