Ne itt fald fel Amerikát

Véletlenül botlottam bele a Fald fel Amerikát étterembe, holott miskolci vagyok. Barátnőmmel ültünk be. Majdnem telt ház fogadott, de találtunk asztalt, igaz középen, pont mindenki útjában, ezért amint megürült egy box átültünk oda. Az első mínuszt ekkor gyűjtötte be nálam az étterem. Odajött egy hölgy és elkezdte lepakolni az asztalt majd hozott egy mosogató csutakot és azzal letörölte. Az a csutak annyira büdös volt, hogy akkor merült fel bennem először, hogy hagyjuk ezt a fenébe és menjünk máshova. De már megrendeltük az ételt, úgyhogy hátradőltünk és vártuk, hogy elillanjon a szag.
Az ételeink nagyon, nagyon, nagyon sokára készültek el. És nem, nekünk nem szóltak előtte, hogy ennyire leterhelt a konyha.
A fiatal pincérek eközben látszólag céltalanul mentek ide-oda, semmiféle szervezettséget, irányítottságot nem tapasztaltam.
Szóval sok idő múlva hozzájutottunk a szendvicsünkhöz.
Finom volt, tényleg.
De! A ciabatta, amiben az étlap szerint felszolgálják sima bagette volt. Abból is a gyengébb minőségű.
A szendvicsből hiányzott a lilahagyma karika.
Hiányzomtt belőle a káposztasaláta. Erre rá is kérdeztünk, a pincér lány bement a konyhára és azzal a válasszal jött vissza, hogy sajnos az elfogyott és annyira leterhelt a konyha, hogy nincs idejük csinálni.
A steak burgonya - ami szintén kapható szinte bárhol fagyasztottan - sima hasábburgonya volt.
A brutális ennyiségű ropogós bacon két csík szalonnát takart, félig megsütve, tehát még véletlenül sem ropogósan.
Fizetéskor mindezeket szóvá tettük. Elnézést kértek. Kicsit akkor késő már szerintem. Ugyanis mindezekkel nem foglalkoztam volna, ha előre szólnak, mielőtt rendelek. Akkor ugye van döntési lehetőségem, hogy kérem e így is, vagy sem.
A kész tények elé állítást kevéssé kedvelem egy vendéglátóipari egységben.
Pedig a legelején még azt latolgattuk a barátnőmmel, hogy itt bizony végig fogjuk kóstolni az étlapot. A látogatás végére letettünk erről a tervünkről.