Izgalmas hely, várjuk az újabb találkozást

Idén nyáron több ízben is megfordultunk Miskolcon, miután egy boros túrát itt kezdtünk s dokumentálódtam egy kicsit a város vendéglátóiparának tárgyában, amiután muszáj volt még ide visszatérni.
A legfőbb célpontokat a nyár végére sikerült kilőni és több maradandó élményt is szereztem. Nem is értem, hogy ezek közül kettőről eddig, hogy nem írtam. Az egyik az imént megénekelt Végállomás, a másik a Lokalista.
Ezutóbbi nem éri ez a másik színvonalát vagy legalábbis ottjártunk idején volt egy-két konyhatechnológiai megbicsaklás, de egyértelmű itt is a kreatívat, jót adni akarás. A pincérünk is remek volt, egyből megértette, hogy mi az a kocsmatúra, s nem jött a szokásos unszolással, hogy még ezt igyuk, ezt együk stb., miközben a cél az, hogy egyik oldalról képet alkossunk a helyről, másik oldalról viszont evő-ivő kapacitásunkat ne vegyük túlságosan igénybe.
Ötletes, izgalmas ízekkel szolgálnak itt, szépen tálalnak, kiemelkedő a borválaszték és tetszetős a beltér.
Erős nekik az öt pont, de biztatásul megadom, mert az élmény kétségkívül megvolt 5 szívecske. A fő kérdés végül is az, hogy szeretnénk-e ide még betérni és egyebet is kóstolni vagy sem. Márpedig erre a kérdésre egyértelmű igen a válasz.