Fullasztó palacsintázás

Főleg fiatalok körében igencsak népszerű, palacsintákra specializálódott étterem az Avas alján. Egy nagyon meredek utcán kellett felkaptatni a bejáratig, ami tiszta jég volt, csúszott, szinte életveszélyes volt még gyalogosan is feljutni, majd hazafelé letotyogni innen. Autóval meg sem próbáltuk volna megközelíteni. Mondjuk hely sem igen lett volna parkolni.
Hétköznap este gyakorlatilag telt ház volt, csak azért sikerült asztalhoz jutnunk - előzetes foglalás nélkül -, mert egy asztaltársaság éppen távozott. A személyzet nem elegendő létszámú, túlhajszoltak, kedvetlenek, figyelmetlenek voltak. A kiszolgálás és a konyha is lassú és vontatott volt. Arra is elég sokat kellett várni, hogy az asztalt letakarítsák és megkapjuk az étlapot. A későbbiekben is csak az asztalok között cikázó pincérek hátát láttuk, a fizetéskor is vadászni kellett rájuk, a fizetés is elhúzódott, arra is sokat kellett várni.
A berendezés modern, fiatalos, a sötétkék és a narancs a két domináns szín. Az étlap hosszú, dizájnos, színes ételfotókkal illusztrált, az összetevők részletesen le vannak írva. Kismillió, de tényleg rengeteg féle sós és édes palacsintát lehet kapni. Ezt az éttermet kifejezetten a nagyétkűeknek, édesszájúaknak és olyanoknak ajánlom, akik a nehéz, tömény ételeket szeretik, legyen az édes vagy sós.
Az én választásom egy erdei gyümölcsökkel töltött-rakott palacsinta volt, mandulás bundába panírozva, kisütve, ami mellé még járt 2 gombóc vanília fagylalt is és némi déligyümölcs díszítésként.
A mosdó felújított, de elhanyagolt, nem tiszta, a szemetesből dőlt ki a használt kéztörlő.
A belső tér zsúfolt, szűkös, nem volt levegő, a sok ember és a túlzott fűtés miatt fullasztóan meleg, nyomasztó volt a hely, őszintén szólva én megkönnyebbültem, mire végre kint friss levegőt szívhattam be.
Ha nincsenek tele, akkor akár jó hangulatú hely is lehetne, de ez nekem most így nem jött be.
Árban Miskolcon belül a drágább helyek közé tartozik.