Igénytelen vendéglátás

Évek óta járok a Rossitába. No, nem minden nap, de időről időre be-betérek. Így volt ez tegnap is. Első furcsa megnyilvánulás az volt, hogy az asztaltól, melyhez odaültünk felállítottak, mondván hogy üljünk át olyan asztalhoz, melynél kevesebb szék van. (Ketten voltunk, s egy öt személyes asztalról volt szó.) Az étteremben végig több szabad asztal is volt, s később egy háromfős család ült oda. Felháborodás helyett kedvesen kérdeztem, hogy nem ülhetnénk mégis annál az asztalnál? Mire jött a 'nyegle' válasz, hogy és mi lesz, ha jön egy nagyobb társaság? Nem oktattam ki, hogy akkor össze kell tolni pár asztalt. Ennyi. De nyilván képzetlen felszolgálóval álltam szemben. Átültünk hát. Megkaptuk a levest, mely kiváló volt. Minden tekintetben. Ám egyszer csak odalépett a pincér kis asztalunk harmadik székén nyugvó kistáskámhoz és felkapta azt!!! Közben mintegy megjegyezte, hogy csak párnát tesz a székre. Egyszerűen nem kaptam levegőt! Hogy mer bárki is hozzányúlni valaki más táskájához. Nemhogy egy felszolgáló a vendégéhez. Egyrészt van ennek udvarias módja több is (nem taglalom), másrészt minek utána nem ült a széken senki, meg lehetett volna várni a vendégek távozását, s aztán kihelyezni a párnát. Azt pedig szintén elkeserítőnek látom egy magát kicsit is olaszos jellegűnek tekintő étterem esetén, hogy a Proshiutto nevű pizzára gépsonka jellegű sonkát tesznek. Vagy a szakács nem tudja, hogy mi is az a proshiutto, vagy engem néz bolondnak, hogy én vagyok olyan műveletlen, hogy nem tudom, hogy mit szeretnék enni?
Felvetődött bennem az is, hogy régebben nem volt ilyen élményem itt.... Igaz először jártam itt enyhén mozgáskorlátozott emberrel. Leereszkedő, nyegle viselkedést viszont akkor sem engedhet meg egy magára valamit is adó étterem.... És a proshiutto akkor sem gépsonka!
Megköszönöm az elmúlt évek kellemes ízélményeit és baráti hangulatát, de egy ilyen igénytelenné váló helyre nem kívánok betérni legközelebb. A