A pékséget a Volán forgalmi épületében alakították ki, amely egyúttal utasváróként is funkcionál valamelyest. A szagok alapján egyértelműen beazonosítható, hol járunk. Az albán pékáruk tipikus szaga itt is azonnal érzékelhető. Nem azt mondom, hogy halálos mérget vesz magához, aki itt vásárol, de hogy nem egészséges, amit eszik, az biztos. Persze jól tudjuk, nem minden egészséges, ami jó, de amit itt bekapunk, az a gyomornak csak pillanatnyi telítődést okoz, mint az amerikai gyorséttermek junk food-ja, azonban a szervezetet nem a számára szükséges és megfelelő tápanyagokkal látjuk el. További nagy eszmefuttatás helyett a tények: a szokásos albán édes és sós péksütik, nagy méretű, felfújt, azonos tésztából készült harapnivalók. Kakaós csiga, túrós táska még jól megszórva porcukorral is, többféle tekercs: diós, mákos, lekváros, túrós. A diósban a dió részen pótanyaggal, dejóval kipótolva. A tészta frissen nagyon puha, szintén mállik az ember szájában, de kívül nem ropogós, nincs tartása. Pár órás állás után szivacsos lesz, másnapra teljesen elveszti élvezeti értékét. A kenyereket fel lehet géppel szeleteltetni. A pékárukat nejlonba csomagolják, nem környezettudatos bolt. Kiszolgálás udvarias, gyors.
