Esti állomás

Ez úgy esett, hogy este, sötétben áthajtottam falvakon, ahol semmi esélyét nem láttam a táplálkozásnak, na, de Mór azért mégis egy nagyobb hely, itt kell lennie valaminek! Lett is! Jól látható az útról, nem is haboztam, parkoló, kilincs, befelé! A kislány valahogy úgy jött elém, mintha egy koldus elé jött volna... valami ilyent kérdezett, hogy valamiben segíthet? Én meg buta arccal mondtam, hogy persze, remélem, hogy tud segíteni, mert valami helyet keresek vacsorázni... ó, hát azt lehet. Akkor jó. Üljek bárhová, ahová tetszik. Azt hiszem, csak a barátai foglaltak el egy fél asztalt, valamit játszottak talán telefonnal, de evő-ivó vendég nem akadt péntek este. Leültem egy asztalfőre, ha már. Előkaptam a telefont, az ittjartam.hu-n jó referenciái vannak a helynek, hát, biztos, hogy jó helyre jöttem! Nem fukarkodtam tehát, legyen hátszín, gombákkal! Közben baracklevet iddogáltam. Valami fura íze meg szaga volt, pedig pont az üvegből lett kibontva, kiöntve... szaglásztam a poharat... de azért megittam. Nem nagyon kellett várni a vacsorára sem, jött az is szépen! Fogalmazzunk úgy, hogy közepesen finom. Valahogy nem lett eltalálva. A tál összeállítása ezősen emlékeztetett egy gyros-tálra, a krumpli meg a saláta hajszálra olyan volt, talán a gombás öntet volt az nyilvánvaló különbség. Csak ez a többszörösége került. A nagyrészét azért megettem. Közben kissé igénytelen zene szólt a nagy fali TV-ből, a terem díszítése eléggé sokféle, az ízlésestől az eklektikusig, de számtalan apró, kedves, szerethető ötlet van benne, valaki lelkileg jól gondozza ezt a helyet. Kívánjunk neki még sok vendéget.