Láss csodát!

Szólnék arról monumentális szépségről, ami miatt vasárnap a kakasok előtt keltem Budapesten, hogy az első vándorokkal útra kelhessek, még mielőtt a nap a pirkadattal bevilágíthatná a tájat. Régi adósság ez önmagam felé is. Ez a templom Árpás szélén fekszik, úgy is tudtam, ide mórichidai címmel került fel, de a hivatalosnak mondható netes térképen is úgy szerepel. Mondjuk, hogy a két település között és mindenkinek igaza van. De most úgy tűnik, hogy a Senkiföldjén, azaz nem lakott területen áll. Kényelmesen megközelíthető járművel is a két falut összekötő útról. Neten olvastam, hogy sokan panaszkodtak, hogy nem volt nyitva. Meg, hogy hiába kérték, hogy nyissa ki valaki, azt mondták, nézegessen fényképeket a neten, mert ott lehet. Lehet, hogy ha vastüdőben feküdnék, én is elfogadnám kényszerből, hogy csak nézegessek képeket kirándulás helyett, de ilyent viszonylagos egészséggel élő ember nyilván nem gondol. Ezt látni kell, meg kell tapasztalni. A megoldás meg az, hogy akkor kell menni, amikor nyitva van. Ha azt írja a Google, hogy vasárnap reggel 8 és 9 között, akkor meg akkor. Hát így keveredtem a misére, 14-en ültünk a padsorokban., két falu katolikus hívei. A templom 1251-ben épült román stílusban, hogy a szárazanyagot is hozzátegyem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen gyönyörű, és az, hogy maga a történelem. Gazdagabb lettem tőle.