Luby-kastély Étterme Nagyar

De nagyon szaladt az idő, és déltájt még csak négy helyszínen voltunk túl, mert élveztük az részletes, szakavatott és szerethető vezetéseket, így már folyamatosan felülírtam önmagam, aztán a nap derekán eszembe jutott a Luby kastély, hogy az van a legközelebb, ehetnénk ott. Telefon, persze, persze, menjünk csak, van hely. Így kerültem újra ide. Hát, ez már egy másik élmény, mint pl. két évvel ezelőtt nyáron volt. Mások a körülmények, más a személyzet, a dísztelen ebédlőben összetolt asztalhoz ültünk, szemmel láthatóan se előttünk, se utánunk nem járt itt más vendég, szóval bebotlottunk, megleptünk mindenkit és nem is volt erre felkészülve a ház egy szombati napon, hogy itt aztán jönnek és ebédelnek. Így aztán az étlapról egy csomó fogás hiányzott is. Hát de azért valamit kéregettünk abból a kevésből, ami adatott. Én például egy csésze halászlevet is, abszolút vacak volt. Másodiknak valami sült csirkét, semmi érdekes. De úgy általában elvoltunk ezzel az ebéddel. a pincér egy jóképű fiatal román, törve beszéli nyelvünket, jóravaló, kedves ember. Talán a felesége a másik dolgozó, egy nagyon vonzó, talán magyar nő, a kislány meg ott játszott, ahol tudott, közben, szóval, mintha csak egy családnál vendégeskedtünk volna. Úgy emlékszem, durván kerekítve 50000 forintot fizettem nyolc ember ilyen-olyan ebédjéért, ez nem volt egy rossz ár, mert amúgy nem fogtuk vissza magunkat, öreg osztálytársak.

-nak a helyi kastély tálat kértük amivel bőven jól laktunk. A rózsás latte kávé, hát az valami fenséges ital, méltó a kastélyhoz. A kiszolgálás a hely az ebéd tetszett, szívesen bejövünk ha erre járunk.

Kínálat nem széles skála, eléggé korlátozott, de azért abszolút elfogadható. Feleségem hideg meggylevest kért, én fácánlevest, másodiknak enyém a nyúlpaprikás nokedlivel, nejemé meg a hatalmas bécsiszelet görögsalátával. Tulajdonképpen mindketten meg voltunk elégedve az ebéddel. kint ülsz a kastély tornácán, igaz, hogy egy nagyobb magyar család, kettővel arrébb meg egy, feltehetően ukrán roma család hangoskodott, de nem tartottam igazán zavarónak, csak néha, ugyanis a rózsakert zenés, nagyon kellemes dallamok csendülnek fel a hangszórókból. akinek füle van rá, az inkább erre figyel és máris szebb a világ egy fokkal. Mondjuk az étterem kutyája egy idő után idegesítővé vált, ott kunyerált az asztal alatt és nyalta a térdem, néha már sok volt belőle, de hiába küldtem, nem tágított. A pincér is megpróbálta elterelni Margitot, a kutyát, mert megkértük rá, cucugatta, hívogatta, margitozta, de Margit tett rá nagy ívben. viszont egyszer csak felhagyott a zaklatással és elsompolygott a kastély mögé. Szóval ez a kutya talán az ebéd mellé jár, de ismétlem, az ebéd nem volt rossz, és szívesen emlékszem rá. Fácánleves 1200, nyúlpaprikás körettel 3800, bécsi szelet görögsaláta 3500. . . csak a viszonyítás miatt.