Erre puff, kidobja az eszköz a Pityóka éttermet, nyitva is van, jók a pontszámok, referenciák, indulás! Nejem heves tiltakozása ellenére, hogy itt is tudnánk enni, nem, megyünk Nagyberkibe! Itt van a szomszédban, tizenvalahány kilométer. ,. . száguldunk. És tényleg, Nagyberki, Pityóka van, nyomás befelé. . . hát. . . amolyan részben a falu kocsmája, részben nem, de azért pacal van. Népszerű az ilyen helyeken, meg ráadásul itt jól is csinálják. Pincér jön, ha pincér. . . amolyan házi pólóban, suhogós melegítőgatya, otthoni gumipapucs a kínaiból. . . jó, nem pincért eszünk, hanem pacalt. Főtt krumplival kérem, almapaprikával. És velőspacalt gondoltam. Nejem általában a töltött húsokat preferálja. Ennek neve itt az volt, hogy Szalacskai töltött pecsenye. Ezt kértük. Elkészült, más nem volt a teremben csak mi, a helyi melósok overálban az előtérben vagy kint iddogáltak. WC elég vicces, ha bemész, a hely fizikailag egyszemélyes, de három választásod van, ugyanazon a helyen állva a mosdót használni, vagy két másik irányba a piszoárt. Gratulálnék a tervezőnek, nagyon geg. A pacal viszont tényleg jó, olyan, amilyent szeretek! A krumpli viszont nem, fogalmam sincs, mit lehet a vízbenfőtt krumpliban elrontani, de ez abszolút rossz volt, a szaftba forgattam bele, hátha segít rajta. Édeskeveset! A hely amúgy székelykedő, nyilván, ha egyszer Pityóka a neve, nagymagyarország virít a falon, a tornácon meg van egy betonalapra telepített kopjafa, úgy tűnik, hordozható. Limonádét kértünk, gyári, palackozott van, hát azt ittunk, nem egy élmény. A fizetés is vicces, hát ugye, a gépben éppen nincs szalag, térerő sincs, kártyával nem lehet fizetni, csak készpénz, és valami inadekvát cetlire írt számok alapján fizettünk. Hát, most mit szeretnél ezek után? Ajánljam vagy nem?
