Meseházból mesehölgy

Tudtuk, hogy ez van valahol, csak meg kell keresni. Nem könnyű, figyelni kell a kitáblázott irányra. Nézzük, mi az a mesekerámia? Kis utcácskában dombnak fel, aztán megvan. Azt írja a tábla, csengessünk... csengettünk is, de aztán elszégyelltem magam, mert láttam a beljebb, az ajtóba kitett táblát, hogy zárva, és csak március közepétől nyit. Pirulva próbáltunk eliszkolni, de kijött a hölgy és kedvesen azt mondta, hogy na nem baj, ha már itt vannak, térüljenek beljebb! (Mondom, csupa kedves ember lakik Nagybörzsönyben!) Sűrű elnézéskéregetések mellett be is mentünk. Ez a drága nő, aki maga volt Palisca Mária korongos keramikus, saját maga szerint fazekas, és több helyen élt már az országban, mióta elindult Hódmezővásárhelyről hódítani, aztán itt kötött ki. Mesékben él, mesékben gondolkodik. azokat álmodja szobrocskákba. A ház félig-meddig egy múzeum, de műhely is, meg elárusítóhely is, és sok minden van, ami csak látható, de sok minden kapható is. Ismert és ismeretlen mesék figurái lepik el a polcokat. Királyok, állatkák, a répakihúzó család, öreg néne őzikéje, Hófehérke, meg még számtalan más. Megnézhettük a korongozó asztalt is, a forgó masinériát, meg a kiégető kemencét is, hát, csudajó élmény! A hölgy személyisége sokat hozzátesz az itt tartózkodáshoz. Egyébként a belépés ingyenes, szívesen mutatja, meg ajándéktárgyat is vehetsz, hiszen ezért van, de nem kötelező, viszont mi is vettünk valamit emlékbe, természetesen! Ajánlom is szeretettel bárkinek, olyan látogatás ez a hegyek között, ami feldobja a napod!