Elkerülhetetlen turisztikai célpont

Azt hiszem, mindenki volt már jópárszor a nagybörzsönyi templomvárban, a fallal körülvett Árpád-kori templomban. aki egyáltalán kimozdult már otthonról, pláne, ha szeret kirándulni. Ma nosztalgiáztam, és felemlegettem, hogy amikor több mint 50 éve, gimnazista koromban szerelemtől vezérelve (a helyi tanítónő lányát szerettem) idebuszoztam nem is egyszer, micsoda kalandok voltak itt! És ez a templom akkor is itt állt, hiszen nem is nagyon lehet a faluba úgy bemenni, hogy elkerüljük, hiszen ott áll a helységnévtábla mögött közvetlenül! És ki az, aki ne szeretne megnézni egy ilyen látványosan izgalmas templomot? Na, ugye. Szóval. ma iszonyú jeges szél volt, de ez nem tántorított el bennünket semmitől, fél órával a lehetséges nyitás előtt ott szökelltem a templom előtt a füvön és telefonáltam. Édes lány fel is vette, mondta, 10-kor jön. Addig tettünk egy gyakorlókört a faluban. És 10 körül jött is, nem volt Árpád-házi, üde volt, fiatal és bájos, és bebocsájtattunk. Ismerős a felépítmény, igaz? Mint a veleméri, vagy az őriszentpéteri... kis ablakok csak az egyik oldalon, a fény oldalán, a sugarak vándorolnak aztán napközben a szemközti falon. Misztikus dolog ez. Egyszerű oltár, csecsebecsétlen, lényegre törő. Azért egy zord arcot vágó királyszobor mégis bekellemetlenkedik a képbe, meg hát a korona másolata is ott lappang valami üvegvitrinben. Persze, a "karzatra" csak felmásztam, freskók nincsenek, nyers kő, de talán így természetesebb is. Ez a templom nagyszerű hely, jó úticél, nem is ajánlom, minek, úgyis mindenki eljön ide az én ajánlásom nélkül is. Párszáz forint a belépő, hogy ezért a kislány idejött valahonnan autóval meg vissza, ez az ellentétel nulla, vagy annál is kevesebb. De nagyon kedves volt, nagyon szívélyes, imádható, a templommal együtt.