Újra értékelem

A napokban már értékeltem, elveszett valahol. Úgy emlékszem, valami ilyeneket írtam, hogy Nagycenken azért kötelességünk megnézni a legnagyobb magyar hagyatékát, emlékeit, a rá utaló nyomokat. És akkor nyilván a Széchenyi szobrot is a Széchenyi téren. Ez az ember rengeteget tett azért, hogy a középkor, a feudalizmus, a műveletlenség piszkából kicibálja Magyarországot, még ha nem is volt valami hadvezér, aki agyatlanul kaszabol a haza még nagyobb üdvére, hanem olyan valaki, aki forradalmian új gondolatokat hozott a külföldi jó példákból, és a hon üdvre terjesztette azt. És, hogy "Magyarország nem volt, hanem lesz?" Jelenleg éppen nyomulunk vissza valami földesúri századokba, jönnek az ispánok, vármegyék, koronák, meg az urambátyám-magyarkodás. Azt hiszem nem ez volt Széchenyi útja, ő a nyugat felé mutatott, az előttünk járó, fejlettebb országok felé. Bocsánat, gróf úr, ön jót akart... mi meg így jártunk.