Több odafigyeléssel 5 pontos hely lehetne

Nagykanizsa nevét 1245-ben említi a legkorábbi írásos emlékünk, ăterra Knysa formában. E nevet választotta az ambíciózus csapat, mely esetenként újragondolt, igényes, virtuóz tálalású bisztróételekkel igyekszik meghódítani a régió étterembe járó közönségét.
A bisztró a város központjában nyitotta meg kapuit. A beltér korszerű, trendi, a terasz igényes. Az asztalon só- és borsdaráló, a házi készítésű fűszeres olaj (rozmaringos és chilis) alapja pomace minőségű, jó minőségű extra szűzzel jobb eredményt lehetne elérni.
A konyha mediterrán bisztró ételeket kínál elsősorban, némi kreativitást is megcsillantva.
Az itallap is igényes, remek a helyi nedűkre alapozó borlap, kínálnak a nagyipariak mellett néhány magyar csúcssört a Monyó, valamint a Fehér Nyúl nevű főzdéktől, továbbá Zimek pálinkákat, s más komolyabb töményitalokat. A széles koktélválasztékból érdemes kiemelni a prémium gin-tonic-okat. Kitűnő limonádékat készítenek.
Az árak értékarányosak, túlzásoktól mentesek.
A kiszolgálás udvarias, igyekvő, de még jócskán javítható, leginkább az odafigyelés tekintetében. A vendég számára kevés dolog bosszantóbb annál, mint amikor rendel valamit, a pincér félrehallja, mást hoz, majd vitába száll a rendelést illetően. Jómagam Sauvignon Blanc - Sárgamuskotály házasítást kértem, így, szépen végigmondva a ház borának alkotóelemeit. Chardonnay-t kaptam, miközben a Chardonnay még csak ötlet szinten sem merült fel. Az is sajátos, hogy a hét fős társaságnak hat séfüdvözletet hoznak ki (dizájnos befőttes üvegbe rejtett mini-caprese-t, azaz dresszingelt mozzarella-golyókat, koktélparadicsommal), pár percig várunk, észreveszik-e a bakit, de nem, szólni kell a pótlás érdekében. Ráadásul a társaság ugyanazon tagja, aki kis híján fogadófalat nélkül maradt, kapja meg a főételét több, mint tíz perccel a többiek után, amikor már szinte mindenki befejezte az evést.
Az ételek minősége főszabály szerint átlag feletti, egyes esetekben katarzis-közeli, de akad mellélövés is. A két végpont egyike a kiváló tatár, mely kreatív, szépen tálalt, helyben sült olívás pizzakenyeret adnak hozzá, a műfaj egyik csúcsa, a másik a fritto misto. Azt még csak elnézzük, hogy gyengécske apróhallal gazdagították a rák-tintahal-kagyló egyveleget, azt kevésbé, hogy ha nem is teljesen élvezhetetlenre, de bizony túlsütötték őket. A fokhagymás chiliszószos garnéla friss volt, kár, hogy a mártáshoz édes-csípős készterméket használtak.
A Cézár salátához kiváló ötlet a posírozott tojás, ami közelebb viszi a fogást az eredeti recepthez, mint ahogy az is, hogy római salátát használnak hozzá. A tojás sajnos túlkészült, a sárgája elvesztette a cseppfolyós állagát. A faszénparázson sült csirke finom, összességében a produkció átlag feletti.
Korrekt volt a bouillabaisse (marseille-i halleves), valamint a kagylós-rákos-paradicsomos penne. Remek pizzát sütnek, egyfajta átmenetképpen a nápolyi és a trattoria stílus között. Desszertre csak egyikünk vállalkozott, az áfonya fehércsokoládé mandula elnevezésű, számos elemből álló, íz- és állagjátékokban gazdag kompozíció kiváló zárásnak bizonyult.
A Knysa könnyedén szintet léphetne, ha jobban odafigyelnének az apróságokra, meg persze a vendégre, de jelen formájában is regionálisan kiemelkedő egység. A visszatérés sem lenne ellenemre, jó néhány vonzó fogás megkóstolatlan maradt a tokaji borban pácolt libamájtól a firenzei süllősalátáig.