Itt jártam,nem vártam...

Egy pusztán,vadászok között nőttem fel,még a Krisztus előtti és a Kádár-korszakban.Talán ez az oka,hogy rajongok a halból és a vadból készült ételekért.Átlagos testalkatom ellenére sokat és bőségesen táplálkozom.Egy ízben Nagykanizsáról jövet észrevettem ezt a pusztai hangulatot árasztó helyet,s ezt most jó értelemben mondom.Az én életem értelme-rövidebben:férjem-felelőtlenül beajánlotta,hogy most aztán kiehetem a vagyonából....Beültünk.Rövidesen jött a felszolgáló,aki rám nézve igen kedves ajánlást tett a különféle könnyű ételeket illetően.Férjemre tekintve ,,fajsúlyosabb"táplálékra tett ajánlatot.De mit csináljak,ha én a vaddisznót tartom a kulinális élvezetek királyának?!Na,volt is vaddisznóban részem a későbbiekben a tányéron és a hitvesi szeretetben egyaránt.Vaddisznópörköltet kértem.A férjem,a lelki társam és egyben mindenem,rám nézett,majd a -különben ízléses-étlapra,aztán némi vakaródzás után a liba mellett döntött.Én a magam részéről az étlappal való elfoglaltságot le is tudtam,izgatottan vártam a vadat.Na,nem kellett sokáig várakoznom,mert az én vendéglátóipari végzettségű társam-immár röpke 40 éve-a veszettség jeleit kezdte produkálni,amikor meglátta azt wellness-libát,ami talán még Rubin Réka tetszését is elnyerte volna,de az övét sajnos nem.Bőségesen evett hozzá kenyeret-amit a cég sütött,s az is finom volt,akár az én disznóm.Finom,de kevés.,,Egyszer megjavulok én-énekelte szívszaggatóan Zámbó Imre,na ezt a nótát ebben a helyzetben -az érték-arány hatására simán átkölthettük volna az,,Egyszer megvadulok én..."-re.A főétel hamarjában való elfogyasztása után az én jó Jánosom vérben forgó szemekkel kérdezte,hogy kívánok-e még valamit fogyasztani.Kívántam volna,mert táplálkozás terén /is/ elég kívánósra sikeredtem,azonban mégsem kívántam.
Fizettünk,borravalót adtunk,a 10%-on felül,elvégre nem a pincér szabja meg az ételek adagját.Gyors és figyelmes volt a kiszolgálás patika-tiszta minden,az én lelkiismeretem is az,mert az igazat írtam.