Néha megállék

Nagykőrösön rögtön a tér sarkában először ezzel a szoborral szembesültem. Na, vonatkoztassunk el, megyünk az utcán, meglátunk egy szobrot, mi jut róla az eszünkbe? Nekem az első a múmia volt. Szóval, úgy néz ki, mint a fáraó írnoka, jellegzetes pózban keresztbe a keze a mellkasán, a fáraó még hatalmi jelvényeket is markolt így. És hát a múmiát tekerték gyolcsba. Vagy Lázárt. De azt nem annyira, mert viccesen nagyot esett volna a feltámadásakor, az meg már hogy veszi ki magát. Na, de akkor mi? Ez lenne ama bizonyos kulák-szobor? Arról tudtam is. A kulák szó nekem nem volt annyira pejoratív, az ötvenes években születtem, a dédmamám a piacon árult zöldséget, hatalmas fekete kendőben, mint egy muszlim asszony, a családban meg azt mondták, hogy a mama úgy néz ki, mint egy kulák. Én meg ettől kezdve kulák dédinek hívtam. Nem tudom, mennyire örült neki. Szóval, később kiderült, hogy a kuláküldözés az egy véresen komoly dolog volt, a módos parasztokat undorító, aljas módon üldözték, kifosztották, amúgy az én nagyszüleimet is börtönbe vágták, házukat elkobozták. Szóval, a villám verje posztumusz azt a hatalmat, amelyik ezt tette. Még cinikusabb, hogy napjainkban egy másik uralkodó eszme, ami ezerszer nagyobb visszaéléseket követ el, emléket állíttat a kuláküldözésnek, hogy a maga fejéről a vajat átpakolja máséra. Na, de ez a történelmünk, meg az én életem, személyes élményeim is, az oldal meg éppen erről szól. Közelebb mész, a szobor hátsó részére az van kiírva nagy betűkkel, hogy Erőnk erejükből fakad. Hogy? A kulákoknak volt erejük? Mit tettek az erejükkel? Megalázták, kisemmizték őket. Mi van ebben erő? A gonosz végrehajtó hatalomnak volt ehhez arca, ereje. És abból kinek a további ereje fakadt? Na de mit tegyünk ezzel az egésszel, minden ilyen borzalomról az kellene, hogy eszünkbe jusson, hogy nem, még egyszer igazságtalan társadalmat nem! Aztán mégis