Ebéd a szomszéd faluban

Már régóta terveztem, hogy a Stüblit meglátogatom Nagykovácsiban, ma szép volt az idő, éppen alkalmasnak is tűnt a nap a látogatásra. Budapestről közelítve a főúton van, jól látható jel, hogy a templom tövében. Meg a neve is olyan svábos. Nem voltak sokan, alig lézengtek, egy asztal volt foglalt a teraszon, egy meg bent, a belső térben. A terasz nem valami szép, elég kopár, hát inkább beültem. Két lány szolgál fel, azonnal foglalkozni is kezdett velem az egyik, abszolút kedves volt, udvarias, Fejből rendeltem, mert kint már áttanulmányoztam az étlapot, majd megkaptam az italomat. A mosdó lent az alagsorban szép tiszta, rendben is van. A leves nem túl sokáig készült, sajnos az egyentyúkhúsleves, mintha mindenhol már ugyanazt lehetne kapni, semmi házias íz, az az Újházi-tyúkhúsleves, ami mindenhol pont ugyanilyen, nem túl ízes lébe belepakolva az adagnyi húsnyesedék, sárgarépa nyesedék, némi borsó meg tészta. Sokszor össze sem keverik, külön kis kupacban úszkálnak a lego-leves összetevői. A petrezselyem viszont friss volt benne. A bécsiszelet krumplisalátával korrekt volt, semmi emlékezetes, nem kevés, nem olcsó, nem rossz ízű, nem kiugró... a baracklevemet rossz oldalra tette le a hölgy, a leveshez nem kínált erőspaprikát, de mégis a személyzet a legerősebb pontja a helynek. Felajánlották kedvesen a desszert, kávé lehetőségét is, igaz, senki nem kérdezte, hogy hogy is ízlett az ebéd?