Meglepetések verandája

A Julianus kilátótól visszafelé haladva már alig vártam, hogy végre egy vendéglátó egységbe akadjak, hogy tudjak inni valami frissítőt. Már beértem volna egy bolttal is, de az sem volt útközben. Aztán egy csinos kis térre érkezve a Diófa söröző előtt találtam magam. Kívülről jellegtelen, de nagy méretű épület, néhol omladozó vakolattal, jelentősebb felújításra várakozva.

Betérve egy tipikus falusi kocsma hangulat fogadott, lambériás faburkolatos bárpult, középkorú jó humorú, ízes beszédű kocsmáros, helyi törzsarc vendég hosszúlépéssel. Kommersz italkínálat, olcsó árfekvésben. Kőbányai, Arany Ászok, Dreher, Heineken sörök (450-550 Ft) üveges, illetve dobozos, egy csapolt korsó sör mindössze 500 Ft.

A ház bora (folyóbor) Tolnai olaszrizling, Cabernet Sauvignon és Kékfrankos rozé, 150 Ft a bor decije, 170 Ft egy kisfröccs. Ebből következik, hogy egy deci szóda komoly 20 Ft-ba kerül. Az eszpresszó 250 Ft, de nem valami jó, ezt már a szagán érzi az ember. A kommersz rövidekből mindössze 500-700 Ft egy feles.
Kicsit szégyenkezve üdítőt kértem, alkoholt nem vállalhattam be a későbbi vezetés miatt.
A körtés Top Joy (2 dl) gyümölcslé mindössze 250 Ft-ba került. Már a boltokban is drágább ennél, talán a piacon a vietnámi és a kínai boltokban lehet ennél olcsóbban hozzájutni, nem egy vendéglátó egységben a Dunakanyarban. /Ételeket nem láttam.

Az árak mellett volt még egy hatalmas meglepetés, a veranda, ahová a kocsmáros kiküldött szétnézni. Ez kívülről egyáltalán nem látszik, a kocsmatérből kell kimenni a belső udvar irányába.
Próbáltam a fotókkal dokumentálni, számtalan magyar, történelmi, vallásos kincs hatalmas töménységben és mennyiségben. De nekem mégis nagyon tetszett. Régi óra, keresztek, régi konyhai eszközök, daráló, vasalók, csizma, rádió, petróleumlámpa, kulcsok, 1849-es és 1920-as (Trianon) emléklapok, kézi szerszámok, rokka... nem is sorolom tovább, ha erre jártok, nézzétek meg.

Még azt is megemlítem, hogy van biliárdasztal is. A mosdó a várakozások szerint retró, lepattant.