Jól tettem. Az étlap kellően összefogott, alapanyag tekintetében változatos, a felszolgálók egytől egyig kedvesek, udvariasak, a teraszról a panoráma lélegzetelállító. Szerepel a választékban többek között ráksaláta, tyúkhúsleves, tárkonyos mustáros muflonraguleves, ropogós kacsacomb, citrom posset. A Csípős fesztivál alkalmából sertésszüzet kínáltak csípős lecsóval és burgonyával. Kencéket kértem előételnek, a padlizsánkrém savassága túl volt az optimálison, a sóval meg túl óvatosan bántak, de az egyensúlyt helyre lehetett billenteni. A tonhalkrém házias ízletes, mindemellé adtak kockázott koktélparadicsomot, szeletelt kápiapaprikát, lilahagymát és sárgarépát, valamint jó minőségű kovászos, vaslapos pirítóst. Összességében jó volt az indítás. Főételnek fogasfilét kértem, amit cukkini-uborka salsaval adnak, nem azt mondom, hogy ez volt életem legszebben megsütött hala, de friss volt, kellően szaftos, némi sózás és citromozás után élvezetes is, az ízesítés ugyanis bátortalannak bizonyult. Jól passzolt mellé a nyári zöldségek saláta-szószban nevű köret, ami répa - zsenge zöldborsó cukkini- fejes saláta egyveleget fedett, melynek minden eleme roppanós maradt, a zöldségek hőkezelése dicséretes módon csak szimbolikus volt, minden elem adta a maga természetes erényeit. Desszertképpen túrógombócot kértem, amit frissen készült sárgabarackmártással és tejfellel kínáltak. A túró aránya lehetett volna magasabb, a gombóc könnyedebb, de ez így is a jobban sikerültek közé sorolnám a végeredményt. Mindent egybevetve a kisebb hibákkal együtt is üdítő élménynek bizonyult a Vitrin, korrekt zárását jelentette a nagymarosi kulináris kiruccanásnak. Négy és fél szívecske minden szempontra felfele kerekítve.