Na, talán oda érdemes. . . Úristen, na akkor lássuk, menjünk. . az ittjartamon még csak a falu sincs fent. Beírom a Google térképbe, hogy étterem Napkor, látom ám, hogy van valami Támba Tanya meg Aranyalma étterem, beírom azt. . . erre cinikusan közli a gép, hogy hahaha, mire odaérek, valószínűleg bezár. Azért csak megyek, árkon-bokron át, úttalan utakon a sötétben. . . Napkor! Végig a falun meg vissza, sehol egy étterem. Van egy Coop. . . éppen takarítanak. Bekopogok. Rám néznek, takarítanak tovább. Kopogok hangosabban. Erre hangosabban rámnéznek aztán nem jönnek ki. Végén már verem az ajtót, ordítok, hogy jöjjön már ki valaki! ! Eltáncolom pantomim, hogy nem akarok vásárolni, látom, hogy már bezártak, csak kérdezni szeretnék valamit. Mert az egész faluban egy teremtett élő ember nincs sehol. Végre kijön egy kislány a partvissal, és hálásan kérdezem, hogy van itt valami étterem? Azt mondták, hogy van. A lány hátra kiált, hogy van- e itt valami étterem? Bentről kiordítanak, hogy nincs. Én meg kötöm az ebet a karóhoz. Erre előjön egy idősebb hölgy, hogy persze, van, menjek ki a 41-es úthoz, ott lesz az. Megkérdezem a kislányt, hogy nem volt még Napkoron? De, volt, itt lakik. . . na, hát így jutottam el egy büfé-falatozóhoz a 41-esen, nyitva is volt, kissé zavarba ejtett a kínálat, de mondta a lány, hogy a szomszéd ház egy étterem, panzió. Jéé, nahát, akkor azt keresem! ! Átgurultam, egy teljesen korrekt panzió, abszolút korrekt étterme, tisztaság, pincér jön, étlap, én felfedezem a rántott májat, akkor azt kérek, krumplival, savanyúsággal, más vendég nincs is, vacsora elég gyorsan elkészül, én jó étvággyal meg is eszem (igaz, hogy a pincér jobbkézre tette a savanyúságot, de nem az ókorban élünk, hogy bármilyen étkezési szabályok is legyenek), gyári Cappy ananászleveket iszom hozzá, azaz étkezés után, és még viszek a szállásomra is egy hűtött kisüveg Gössert, hogy legyen, ha leteszem az autót. Hát valahogy ilyen a környék, így alakul az este, a vacsora, erre kell számítani.
