Fejest az időbe

Bizony mondom néktek, valaha, az idők folyásának kezdeteiben, mikor a magyarok még azt sem tudták, hogy melyikük a ló és melyikük a lovas, és, hogy az egymással ellenségeskedő sztyeppei bandákból hogyan lesz majd párszáz év múlva egy viszonylag egységes népcsoport, de még a zsidók istene sem tudta, hogy ő majd el fog terjedni és világvallás lesz, másodállásban meg keresztény, élt egy kultúrnép ezen a tájon, a római birodalom égisze alatt. A balácai villagazdaság a virág- vagy fénykorát feltehetően a II-III. században élte, kőből épült, tervszerűen kialakított szép lakóházukban igazi funkcionális belső terek voltak, a mediterrán építészetből ismert körfolyosó mentén, mely körbezárt egy valószínűleg díszudvart, és ahol behatárolható belső tagoltság volt kivehető, a konyha, a vendégszobák, az étkező stb. külön-külön, a szintkülönbségek, a szolgák szállásai a mellette lévő épületben, mind-mind megcsodálható, csak vennünk kell a fáradtságot és el kell látogatnunk oda. Külön meg volt a helye az istállónak, a magtárnak, de még a fürdőnek is. Most a területen fűszernövényeket termesztenek bemutatóképpen, szépen van kialakítva az egész, látványos, és labirintusszerű és mégis érthető, legyél kíváncsi és menj el oda, tartalmas társa ez az aquincumi Múzeumnak vagy a Gorsium múzeumnak is. Itt jobban összeáll a kép. egyetlen uradalomra és környezetére koncentrál a bemutató. Az ott dolgozó hölgyek kedvesek, segítőkészek, igazán érdekes krándulás kicsiknek és nagyoknak egyaránt.