Doboskút léböjt

Nagyon kellemes néhány napot töltöttem a vendégházban. Egy budapesti doktornő felügyelete mellett léböjt napokon vettem részt. Nem nagyon hiszek a csodakúrákban, de ismerősöm rábeszélt, ő már járt itt. A hely, a környezet, a szomszéd kedves nénik, a fiatal pár, akiktől a böjt végén mézet és sajtot vittünk haza - remek. A szobák, a konyha, a fürdő tiszták, rendezettek. Nekem a hátsó szobácska jutott, semmi zaj, reggel séta a "harmatos fűben". Torna, egy szomszédos tanárnő vezényletével.
Masszázs, aki akarta halk zenével, s most tanulja a hölgy a jógaoktatást, ha arra lenne igény.
Nehéz évek után ennyit nem pihentem. Alkalmazott vagyok, küzdeni kell, hogy talpon tudjon maradni az ember fia, lánya. A kirándulás a forráshoz, a jó levegő, a víz kristálytisztasága, azt hittem ilyen már nincs.
Gyermekkoromban voltam Hollókőn, az pedig egy kis ékszerdoboz.
Csak ajánlani tudom, a képek nem rosszak,de pl. nem látszanak a gyönyörű virágok. A falu... azt hittem nem tudnék itt élni,de igen. Az a rendezett kis templom, a nénik akik fölveszik ünneplő ruháikat vasárnap, ahogy megszólítottak, minket városi "éhezőket". "Aranyoskáim azért szóljanak, ha kell valami". Vasárnap a szemben lakó Mamitól pedig körtét kaptunk a "töréshez". Összességében a pihenésre kiválóan alkalmas, falusi vendégház. Jelszó: léböjt