Talán, ha megállna a buszom itt a ház előtt és lekászálódnék róla a többi falubéli öreggel együtt nyögve és szuszogva, suhogós melegítőben, akkor azt mondanám, hogy na, megérkeztünk! Vége a zötykölődésnek! Na nézd má, mekkora nagy szép épület! Oszt lift van-é benne? Szép kis tó, park, séta, közös terek a hosszú folyosók végén, ott lehet összeülni és emlékezni a régi időkre, és időnként lemenni a nagy étkezőszálába, és amikor kolompolnak, vagy ketyegnek az órát, akkor megnyílnak a vályúk. Ez az egész annyira SZOT-üdülő fíling, hogy na! Evezőket kéretik a recepciónál kérni! Van csocsó is, biliárdasztal is! Zenészünk a vacsorához széles repertoárral rendelkezik, lakodalmas érzelmestől és nosztalgikus slágerekig! De most nehogy azt hidd, hogy rosszat akartam mondani! A tulaj, a személyzet tüneményes, imádni való! Dolgos, kemény emberek, ez életük munkája, főtere. Ebbe fektették az éveiket! A kislány, aki vezetgetett minket és segített felvilágosulni, egy bűbáj! A pincér, pultos, mindenes, stb. saját készítésű lekvárokat, savanyúságokat, ezt-azt árul, vettünk is egy nagy üveg szárított vargányát meg valami csokis gesztenyét, de sok más is akad itt. Lehet a ház márkájával tollat, bögrét is kapni! Meg zalai vőfélyek verseit. Húsvéti lakomára mentünk, terülj, terülj asztalkám volt, sok-sok sonka, tojás, retek, pirostojás, de akadt leves is, rántott hústól a sültig minden! A kedvencem gyerekkoromtól az őrségi tökmagolajos hagymás krumpli, imádom, itt volt, élmény íze is volt! Szóval, sok-sok oka lehet annak, hogy miért gyere ide, vagy miért ne. A tökös-mákos réteg is elsőrangú!
