Idősebb hölgy tolta át a biciklijét az úton. Megállt, aztán várakozásteljesen rámnézett. Én meg rá. Szemeztünk. , Ez mindig jó, fiatal lányokkal, idősebbekkel is. Emberi dolog. Aztán megtört a jég, és közölte, hogy látott ám engem! Hol? - csodálkoztam. Hát három faluval arrább. Én őt nem láttam, de ő engem igen. Ott mászkáltak, ő meg valami teraszos-erkélyes házban volt. Meg is jegyezte az autóm színét. Még mindig nem értettem, hogy miről beszélünk és miért. . . ő itt a seriff? Én meg a stranger? Nem tudja, hogy ebbe a helyes kis kápolnába hogyan lehet bejutni? Erre turkálni kezdett a zsebében, hogy hááát, ha nála van a kulcs. . . és persze, hogy ott volt! Hejjj! Na, Isten ilyen szép kis ajándékokkal lep meg mindig út közben. bementünk és aztán elkezdtük rendezni az adventi koszorút, nagy büszkén nyomtam a tanultakat, hogy tudom ám, hogy a görögkatolikusoknál hat gyertya van rajta, nem négy. . . na, de hogyan kerül ide egy Mária szobor? ? Úgy tudom, a görögkatolikusok csak síkban gondolkodnak, két dimenzióban. A római katolikusok meg a tér három kiterjedésében szobroznak. Hát úgy van ez, magyarázta a hölgy, hogy járnak ám ide rómaiak is! És azoknak van. Micsoda vallásbéke! Egyébként megtudtam, hogy ez nem egy templom volt, hanem egy elhagyott kisbolt, abból csináltak kápolnát Nyíracsád Asszonyrész területén. Hát így nézd te is! Én örömmel voltam itt, az udvaron van egy harangláb fából, azt nem tudom, hogy bolté volt-e, de már milyen menő lenne, ha valaki kiharangozná, hogy gyüjjenek csak bátran, jött friss kenyér!