Erdei csodatétel

Feltétlenül meg akartam látogatni már a gúti templomromot, mert mégis, milyen dolog az, ha az ember nem megy el egy ilyen helyre, hogyan számol el aztán a lelkiismeretével. Szóval, az országút mellett leteszem az autót, egyébként onnan már látszik is a rom, csak be kell sétálni hozzá, szelíden szántom a cipőmmel az őszi avart, aztán.... megkerültem a templomromot, hogy hátulról, a kapu felől közelítsek, és ott állt a szőke tündérnő, nem is nézett rám, hanem a kezével mutatott valamit, mint egy bibliai freskó, és halkan suttogta, hogy "nézze! ott vannak!" és meg igazán bután néztem, először nem tudtam, hogy mit is kéne, aztán megmozdult az a nemtudommi az erdőben, kiderült, hogy tőlünk 20-25 méterre dámvadak álltak, figyeltek bennünket, de már csak akkor láttam igazán, amikor néhány szökkenéssel elszaladtak, voltak vagy öten. Mielőtt még a fényképezőgéphez nyúltam volna... de a szakrális csoda így is megmaradt. Az erdő másik ajándéka, a szőke társnőm nem szaladt el, egy közeli faluban volt ellenőrzésen, és ott mondták neki, hogy bizony ez egy spirituális hely, úgy működik, hogy be kell állni a kapu boltíve alá, és érezni is lehet a sugárzást. Kipróbáltuk, egymás telefonjaival lefényképezgettük egymást, így aztán pompásan kivirágzott a nap, előbújt a felhők mögül és aranyfénybe burkolt mindent, romot, erdőt, bennünket. A templom meg... ahogy a többi török-kori, törökök által lerombolt, elnéptelenedett... stb. falu története, a német eredetű Guth család földjei, falvai, jobbágyai voltak itt egykor, annak állít emléket ez a hely.