Hangulatos és szórakoztató

Tulajdonképpen a közepéről indultam, csak akkor még nem tudtam erről. Bevallom, Kolodko Mihály Sókereskedő szobrát kerestem, de rosszfelé indultam el, amit egyébként egy cseppet sem bántam meg. Nejem inkább az autóban maradt, mert barátságtalanul szemerkélt az eső, Na, de mit számít ez, ha egy szobrot keresel? Szóval, kipattantam a géperejű járműből és elindultam a sétányon. Azután egyik meglepetés a másik után bukkant fel jobbra meg balra. A város sárkányos legendái elevenednek több változatban, azután például itt van a Szentvér-monda. A simlis vörös barátok lakoltak meg a ló után kötve, mikor elrabolták Báthori lányát. Látványos szobor és utcakép. Na, aztán a Báthoriak egyik őse parádésan legyőzi a sárkányt Bethlen Gábor is ott ácsorog, fenenagy buzogánnyal vagy jogarral, Pio atya is odakerült a sétányra, de hát ő mindenütt ott van, ahol csak helyet kap. A tóban (Papok rétje) meg ami viszont közben kiszáradt Isten még nagyobb dicsőségére ott van egy másik stilizált sárkány a szigeten, ami egykor még sziget volt, most már a parttal egybefüggő szárazulat, hiába van még mindig benne a mélyvíz tábla. És itt el is érkeztünk a történelmi sétány egyik végére, ami tulajdonképpen a Báthori István Múzeumig, vagy a Minorita templomig tart, ahogy tetszik. Kolodko sókereskedő meg még mindig sehol. Loholás vissza, közben szembesülés a harmadik sárkánnyal, ami éppen kitör a falból, elérem az utcát, ahol rájövök, hogy a sétány folytatódik a másik irányba, és arra sem kevésbé érdekes. Itt megvan, hogy Báthori György és Báthori Anna házasságot köt, hogy ezzel egyesítse a család somlyói és ecsedi ágait, egy jelmezes püspök szenvedő arccal áldást oszt rájuk, aztán meglesz végre a kis sókereskedő is, de még nincs vége, még mindig van, egészen a hatalmas református templomig tart a bemutatósorozat. A legkevesebb, hogy ajánlom is mindenkinek.