Középvonalas hely jó kiszolgálással

Legutóbbi keletmagyarországi gasztro-turnénk alkalmával egyikünk azt mondja: „ nem eszünk már egy haltepertőt?”. Nosza, beírtuk a keresőbe hogy „haltepertő Nyíregyháza”. A keresés egy éttermet adott ki, a Széchenyit.
Igaz, hogy ebéd után voltunk és vacsora előtt, de hát nem járunk mi minden nap az ország e szögletében, így beültünk, kikértünk a haltepertőt, mellé tiszainak mondott harcsát roston sült zöldségekkel. A haltepertő finom volt, sok pirított hagymával hozták ki, azt is szerettük, a harcsa inkább fagyasztott nílusi süllőnek tűnt, de nem volt hűtőíze, amit értékeltünk. Mellette a roston sült zöldségeket inkább neveztem volna ratatouille-nak, hiszen volt benne mediterrán fűszer, padlizsán, cukkini, paradicsom paprika, hagyma s nem sütötték, hanem párolták. Összességében ez sem volt rossz. Az egység III osztályú, a beltér kissé kopott, a kiszolgálás kedves. Kértem egy pálinkáét, mondja a pultos, hogy azt még nem ajánlja mert nem hideg, felvilágosítottam, ne is legyen az, mert a pálinkát szobahőmérsékleten fogyasztják. Ez újdonság volt a felszolgálónak, ő ahhoz szokott, hogy a vendégek elvárják a behűtött pálinkát.
Jól éreztük magunkat a Széchenyi étteremben, azt kaptuk, amit vártunk.