Nyugalom

Már régóta készülök írni arról, ahol jártam, de most konkrétan szükséges leirnom. Az késztet leginkább, hogy elmondhassam a fantasztikus, rendkivüli élényeimet, hogy többen részesedjenek benne, terjedjen ez a lehetőség.

Kisnyugdijas pályázaton kaptam a lehetőséget, hogy pihenjek valamennyit. Nyíregyháza-Sósótóraaesett a választásom.

Izgatottan készültem, hiszen egyedül indulok az ismeretlenbe. Hogy jutok el oda, kik lesznek ott, ki lesz a szobatársam, stb.
Ezek mind nagyon kellemes érzések voltak.
Eljött a nap, felültem a vonatra és három üra utazás után megérkeztem Nyiregyházára.

A Szállodát tömegközlekedéssel sikerült megtalálnom, mivel már a buszmegállóban összeismerketem idős, bőrőndős emberekkel, akik mint kiderült szintén oda igyekeztek.

Már ekkor éreztem, hogy minden ok. lesz.

Vacsorával kezdtünk és itt ért az első meglepetés:

Három fogásos, házi jellegü csoda volt.

A következő napokra előre én választhattam ki a menüt, három lehetőségből, három fogást,

Ezt azért irtam ilyen részletesen,mert szokatlan volt ez nekem.

A kiszolgáló személyzet a gondolatunkat leste, és teljesen körül voltunk ugrálva. És ami a legszebb ebben, nem megjátszás,nem kötelezőből tették mindezt, hanem tiszteletből, igazi udvariasságból. Ezt lehet érezni.

A szoba gyönyörű, tiszta és meleg volt. Teljes felszereléssel.

Én még nem voltam olyan üdülésen, ahol program szervezők voltak. Na, itt voltak.

Csodás fiatal teremtések gondoskodtak a nyugdijasok kényelmes, szórakoztató, hasznos programjáról.
Minden reggel tornáztunk, kellemes üditő volt ez.
Volt városnézés, vadaparki látogatás, kvízjáték, kézműves foglalkozás, kártyaparti. Koncertszervezés is volt, házhoz jött egy zenekar, akik operetteket, karácsonyi énekeke játszottak, amit mi is énekeltünk.

Volt filmvetités is.

Ezeket le kellett irnom, hiszen ezekből az élményekből élek addig, amig valahová el nem jutok ismét.

Sirva búcsúzkodtunk, szerintem mindannyian egyre gondoltunk: vajon az életben találkozunk még?
Telefonszámokat cseréltünk és azóta beszéltünk is.


Jó érzéssel értem haza a három unokámhoz, akik boldogan öleltek magukhoz: megjött a mama felkiáltással.

Most is rádöbbent arra, milyen szép is ez az élet ebben a zürzavaros világban. Olyan, amilyet csinálok magamnak.

De ilyen és ennyi kedves emberrel nem nehéz ezt elérni.

Fényképet készitettem, de sajnos ehhez a levélhez nem tudom mellékelni. Ehhez nem értek.

Köszönöm, hogy leirhattam és elolvasták.