Igazi kaland

Ez nagyon jó emlék, ilyenben még nem volt részem! Történt ugyanis, hogy Nyírlövőn a házigazdám, aki nagyon empatikus ember, segítségemre szeretett volna sietni, nos, le is szervezte nekem, hogy nagy beregi kalandozásaim közepette megtekinthessem a helyi református és görögkatolikus templomot is. Igen ám, de a görögkatolikust éppen festik vadul, fel van állványozva, be vannak fóliával takargatva az ikonosztáz képei is. De ez nem baj, ettől még bemegyünk. Egy darabig topogtunk a törmelékben, aztán azzal voltunk el, hogy az atya elhajtogatta nekem a fóliát, így egy-egy részletét megörökíthettem az ikonosztáznak, de ez semmi, a nagy kaland akkor kezdődött, amikor felmásztunk az állványokra! Két szintet kellett menni fölfelé kis vékony létrákon, a lyukon alig fértünk ki, csak nagy nehezen szuszakoltuk át magunkat. De feljutottunk a tetejére, egészen a plafonig, ott fest napközben a festő, ott vannak a szerszámai, görnyedten mászkálsz, megérintheted a plafont, rozoga kis pallókon idétlenkedtünk az atyával és református presbiter úrral, közben ilyen dialógok hangzottak el részünkről, hogy fúú, te hány kiló vagy? Száz fölött annyi? Jézusom, én is, akkor ne álljunk egy pallóra, mert beszakad! Na, és itt közelről lehetett tanulmányozni a plafon freskóit. Jézus feje körül a glória, sugárzó fény nem is festék, hanem egy ilyen aranyszínű fólia van felapplikálva a mennyezetre, azt simítják, ez fog majd szépen csillogni.. Magam elé képzeltem egy nyírlövői Michelangelót, aki hanyatt fekve az állványon dolgozik... csináltam ott fent néhány képet, de nem tettem fel ide. Az atyának megígértem, hogy nem hozom nyilvánosságra őket, csak akkor, ha már készen van a freskó. Így is lesz. Azóta is kapcsolatban vagyunk, szólni fog, ha már lehet. Akkot felteszem. Egyébként meg remek emberek élnek az ország keleti csücskében.